Elhangzott számos ellenérv. Egyet tudok érteni ezekkel is. Ugyanakkor fontosnak tartom leszögezni, hogy (nagy)városban csak akkor használom az autót, ha nagyon muszáj, vagy este, amikor már lehet haladni. Egyáltalán nem vagyok az autóhoz nőve. Sőt, a vonat is nagyon sok helyre elvisz. Munkába is. Eszem ágában sincs autóval munkába menni. Viszont vannak olyan úticéljaim, amik autóval jól elérhetőek, ellenben tömegközlekedve macera. Ha l'art pour l'art vonatozni van kedvem, akkor nem számít, de ha a hétvégéből a legtöbbet akarom kihozni időben is, akkor bizony az autó nyer. Amíg nem volt autóm, akkor is mindent megoldottam, mióta van, azóta is megoldok mindent, csak több a választási lehetőségem. Elkényelmesedtem? Lehet, vagyis inkább szerencsére van miből válogatnom. Autópályát kettőt használok rendszeresen: M1 és M6. A két véglet. Az M6-oson nagyon kényelmes, ott is 120-szal megyek, az M1-es az horror, de ha 120 körül haladok, akkor néha előzéskor 130-ra ki kell gyorsítani, néha kicsit visszább 110-re leállni, de kevésbé stresszes, mint 140-nel, meg 150-nel végig a belsőben azt nézni, hogy a tükörben ott van 5 centire egy román/bolgár/magyar BMW. És jó 1 literrel kevesebbet eszik a kocsi, mint 130-cal. Különbség? Kb. 5 perc a célállomásig. Megéri száguldozni? Nem. A vonat is 2 órát megy, de állomástól állomásig. Én is 2-t megyek, de háztól házig. 

Az órás/kétórás ütemes menetrend egyébként nagyon jó, tovább kell fejleszteni. Nekem, hangsúlyozom, nekem elmúlt az az idő, amikor heti szinten nagy távolságot vonatoztam. Mostanában meg ha megyek, akkor külföldre megyek vonattal, oda viszonylag sűrűn. Na ez is megérne egy külön diskurzust, hogy egy schengeni térségben miért kerül 2x, 3x annyiba egy A-B ország közötti nemzetközi jegy, mint egy A szakasz belföldi+B szakasz belföldi...