1., Nem nagyvárosban lakom. Mire az S-Bahnnal eljutok a legközelebbi IC-megállóig (esetemben ez Bonn Hbf.), plusz a várakozás, plusz az átszállás, annyi idő alatt kocsival legalább száz kilométert megteszek.

2., A szomszéd város, autóval mindennel együtt max. húsz perc, vonattal bő másfél óra. Na, ne vicceljünk már :-)

3., Késés késés hátán. Pár napja a gyorsítottal a papíron 35 perces út 60 perc lett, a csatlakozás persze rég elment...Na, ilyen autóval nincs. Dugó lehet, de, ha a dugóban összeszedek 25 perc késést, az nem jelenti automatikusan azt, hogy 35 percig egy helyben kell állnom, mielőtt felhajtok a másik autópályára. Egy általam gyakran járt útvonalon kétszer kell átszállni. Papíron mindkettő gyönyörű, max. öt perc, az egyik ráadásul közös peronon. Gyakorlatban az egyiket minimum lekésed.

4., Rengeteg alkalommal az hiúsította meg a vasúti utazást, hogy este olyan időpontban indultam haza, amikor már nem volt normális vasúti eljutási lehetőség. Azt, hogy Debrecentől Pestig minden állomáson és megàllóhelyen, azt éppúgy nem tartom vállalhatónak, mint azt, hogy van egy három perces átszállás Koblenzben az utolsó aznapi gyorsítottra, ha lekési a vonatod, akkor alhatsz az állomáson.

A költségek? Pofátlan leszek: az érdekel a legkevésbé.