Mit értesz különleges alatt? Az 55 km-es HMZ-vel esélytelen AWACS vagy más HVA-t leszedni. Nukleáris harci rész meg tudtommal soha nem volt hozzá, az csak honi légvédelmi rendszerekhez volt.

 

Kis spoiler a készülő írásból a Krugról, ami érinti ezt témát.

 

Első körben azt ,hogy az SzNR (rávezető állomás) és SzOC (kereső radar)

 

A Krug rendszer egyik különlegessége, hogy a harcászati ballisztikus rakéták (pl. MGM-52 Lance vagy a francia Pluton típusok) ellen is használható volt elvi szinten, azok végfázis sebessége a Krug rendszer maximális célsebességen belül maradt, az előretartás lehetséges volt a szétválasztott rakéta és célkövető antennákkal. (A magyar alakulatok ezt nem gyakorolták.)

 

A másik és sokkal inkább realizálható harcászati előnye a Krugnak az, ahogyan az SzOC és az SzNR együtt dolgoztak, ami a korszak „analóg LPI” légvédelmi rendszerévé tette azt.[1] A “ПHC” (PNSz) „Program Szerinti Rávezetés” üzemmódban az SzNR nem sugároz ki, így az nem bemérhető, nem lehetséges radar elleni rakéta indítása vagy rávezetése, ha már korábban indították. Ebben az üzemmódban SzNR némán nagyfrekvenciás kisugárzás nélkül „követi” a cél számított pályáját, az SzRP (anagóg számítógép) prolongációja alapján, és összehasonlítja azt a cél valós pályájával, amit a SzOC (keresőradar) mér. Ha a cél prolongált pályája, és a valós pálya között több mint 7 km a különbség, akkor az SzNR rövid ideig megvilágítja a célt, hogy felfrissítse annak valós pályáját és korrigálja a pályát, de a Nyeva és Volhov rendszerekhez képest, ha a célpont nem végez kitérő manővert, akkor nem szükséges folyamatos célmegvilágítás.

 

“ПИ” (PI) „Szakaszos Kisugárzás” üzemmódban az SzNR (rakéta rávezető állomás) felváltva, az SzRP (analóg számítógép) által kiszámolt ideig néma, majd a monoimpulzus célkövetés által megkívánt, lehető legrövidebb ideig megvilágítja célt. (kb. 1 másodpercig). Amikor az SzNR néma, akkor az biztonságban van az ellenséges radar elleni rakétáktól, még a ’80-as évek legkorszerűbb AGM-88 HARM ellen is. Hiába támadhatta az oldalszirmokon is akár a Krugot, ha egyszerűen a rövid és szakaszos kisugárzás miatt csak nagyon rövid ideig és ritkán lehetséges mérni a célpont helyzetét. Az 1999-es Allied Force hadművelet idején látható volt, hogy a hidegháborús AGM-88 hiába „jegyezte meg” a célpont számolt helyzetét az utolsó mérés alapján, ez legfeljebb kis távolságon használható, az esetek nagy részében nem találja el a rakta ilyenkor a célpontot.

 

[1] 2K11M1 Krug-M1  Közepes Hatótávolságú Önjáró Légvédelmi  Rakétarendszer Szimulátor Leírása

 

 

És mi jön le ebből és a rakéta kinematika és füstölésből.

 

A Krug rendszer igen érdekes kettősséget mutat képességek terén. A ’60-as, ’70-es években – de talán még a ’80-as években is – a besugárzásjelző rendszerekkel a Krug rakéta indítás érzékelése problémás lehetett. A rendszer ilyen szempontból még akkor is egyedinek sőt, talán még mindig korszerűnek számított. Ha a közeledő rakétát nem sikerült vizuálisan észlelni a pilótának – a rakéta erősen füstölt, de támpont hiányában az egész légtér szemmel tartása fizikailag lehetetlen – akkor a Krug hatalmas veszélyt jelentett a repülőgépek számára annak ellenére, hogy rakéta manőverező képessége borzalmasan gyenge volt. A rakéta 6G maximális túlterhelése a korai Dvina rendszer rakétához hasonló, viszont a kései Volhovhoz rendelkezésre álló rakéták és a Nyeva is felülmúlt (~10G 10 km magasság alatt), nemhogy a Kub (15G). Amennyiben a besugárzásjelző mégis képes volt észlelni a SzNR rövid kisugárzásait és sikerült a rakétát szabad szemmel észrevenni, akkor a rakéta elől manőverezéssel kitérni semmilyen harcászati repülőgépnek nem jelenthetett problémát.

 

Az analóg „LPI” üzem hatásossága részben ott kérdőjeleződik meg, hogy a SzOC folyamatos üzeme szükséges hozzá. Viszont ahol SzOC van, akkor biztosra vehető, hogy SzNR is van a közelben, mert azok nem települhetnek túl messzire a SzoC-tól, legfeljebb 5 km-re. Ez azt jelenti, hogy 50-60 km távolságból a rakéta kb. 10 fokos szögtartományból érkezhet.

 

Bár a rakéta rávezetés tényéhez érzékelni kell az SzNR üzemét, azonban a SzOC irányába figyelés segíthet a rakéta vizuális észlelésben, bár ez azért sovány információ ahhoz képest, ha az RWR megbízhatóan mutatná a rakétaindítás tényét. A SzoC deciméteres hullámsávban üzemel, amit nem feltétlenül érzékelnek megbízhatóan a vadászgépek besugárzásjelzői – hiszen azok számra a tűvezető radarok centiméteres hullámhossza kiemelten fontos –, inkább a korszak elektronikai felderítői és zavaró gépei, amik rendelkezésre állása bevetési övezetben esetleges, erre építeni nem mindig lehet.

 

A fentiek alapján valószínűsíthető, hogy ha még a rendszer elől kitérni képesek lettek volna a harcászati gépek, nagy távolságból AGM-45  radar elleni rakétával kiiktatni szinte lehetetlen lett volna az SzNR-t. A SzOC azonban folyamatosan működött és a szakaszos LPI üzem követelményei miatt, hogy a pálya összehasonlítás lehetséges legyen nem méteres hullámhossz tartományban üzemelt, mint a
P-12/18, hanem deciméteresben. Ez viszont már AGM-45-tel is támadhatóvá tette SzOC-ot, az GM-45 moduláris volt, a felfegyverzéskor a várható fenyegetések tükrében cm-es vagy dm-es radarok elleni érzékelő is felszerelhető volt, [1] bár azt hozzá kell tenni, hogy az AGM-45 HMZ-je messze kisebb volt, mint a Krug rendszeré. A SzOC kiiktatása után az SzNR-rel való célkeresés lett volna szükséges, ami nem hatékony, ahogy a honi légvédelmi rendszerek tűzvezető radarjainál sem volt az.

 

 

A ’80-as éveken a helyzet még inkább megváltozott az AGM-88 megjelenésével, ami képes volt, mind a cm-es, mind a dm-es radarok támadására ugyanazzal az szenzorcsomaggal, ráadásul az oldalszirmokon keresztül is. Ezzel a SzOC igen könnyen kiiktathatóvá vált, ami az osztályokat könnyen megfosztotta volna a körkörös helyzetkép alkotó képességtől és az LPI üzemtől is. Bár azt azért hozzá kell tenni, hogy a HARM elterjedtsége a hidegháború alatt kizárólag az amerikai haderőre korlátozódott, a NATO tagállamokban csak a hidegháború után állt hadrendbe számottevő mennyiségben. Még USA is használta a Sivatagi Vihar alatt az AGM-45-öt.

 

[1] http://www.designation-systems.net/dusrm/m-45.html