Tibor,

1) Szokásos HEMA-s struccpolitika: Megfogalmaztam néhány kritikát, amik miatt nem szeretnék indulni egy versenyen,

erre megkapom, hogy ne kritizáljak, ha nem indultam rajta.

Lehet pont azért fogalmazok meg kritikát, mert bízom benne, hogy az emberek egy része

megfogadja, és megpróbál pl kevésbé balesetveszélyesen vívni, ergo nekem is több kedvem lesz versenyezni,
neadjisten pár törékenyebb lánynak is meghozza a kedvét ehhez a szép sporthoz.

 

2) Ha karból vágsz, a dussack meg cutlass is le tud érni (pláne, hogy elég mélyen állunk, meg bele is dőlünk)
De általában a rapírt, a hosszúkardot, meg a szálfegyvert sem szoktam beleállítani a földbe.
(elég nehéz volt levetkőzni a régi rossz szokásokat, de már elég jól megy, lásd 3. pont)

Cutlass esetében (szándékosan nincs kedvem más fegyverekről vitázni, itt elég dokumentáció áll rendelkezésemre ahhoz, hogy ne kelljen) lényeg pont az,
hogy vágáskor a vertikális komponens elsősorban nem a kar lefelé mozgatásából, hanem előredőlésből (csípőhinta) származik.
(amúgy a horizontális is csípőből jön, de az nem releváns földütés szempontjából)

Sokkal jobban tudod kontrollálni a vágásod, ha a karod a testedhez képest folyamatosan stabilizálva van mell/hát/vállban, és testből mozogsz,

mintha a testedhez képest mozgásban lévő karod kéne megállítani elülső deltából (ami lássuk be, nem túl nagy és erős izom).

Érdemes megfigyelni az alábbi képeken a vágások végállapotában a mell, váll, láb, csípő pozícióját a guardokhoz képest (ahol egyenesen áll a fickó)
A kar nem nagyon mozdult (első körben merev karral gyakorolnám, és ha már megy, lehet játszani azzal, hogy pontosan mit csinál a kar,
itt nem elég a terjedelem ennek kifejtésére, lásd 3. pont), a törzshöz képest továbbra is előre van nyújtva. A törzs viszont már lefelé néz.

http://freepages.genealogy.rootsweb.ancestry.com/~pbtyc/B_S_M/Images/303_Sword_Drill.jpg

 

Ergo a vágás kezdő és végállapota hasonló, mint "karból" vágáskor, viszont a test pozíciója más.

Nehéz fegyvereknél nekem ez vált be. Akkor jöttem rá, mikor egy kétkezes bárddal alkar-vastagságú ágakat vágtam ketté szálirányra merőlegesen.
Egyszerűen tépte az elülső deltát a lezuhanó bárd, és a random felületű fában elmászott a penge oldalra (struktúra hiánya, ugye), ha karból próbáltam odasuhintani.
Ha törzsből dőltem, és kb beleguggoltam a vágásba, egyből vitte.

3) Nesze, akkor építő jellegű kritika: többet kéne gyakorolni a vágástechnikát,

fókuszálva arra, hogy ne lefelé/oldalra, hanem elsősorban előre mozogjon a kar (kb mintha szúrnál).
Így stresszhelyzetben javul a kontroll, és nem koccolja le a kard a padlót.
 
Most a videón elég randomnak tűnik a vágásmechanika, néha jó, néha nem (ezért fontos a konzisztencia tesztvágásnál,

nem lehet megállni, ha egyszer épp sikerül). Meg kéne nézni, hogy amikor jó, mitől lesz jó, és arra fókuszálni gyakorlásnál.
A külső-felső oldalról indított vágások általában jobb minőségűek, én azokkal kezdeném, és ha ott már megvan a logika, átültethető a többi irányra.

Egy ilyen hiba éles karddal már tesztvágás közben is életveszélyes lehet, mert ha a cél eltéríti a kardot,

és nem tudod megállítani a pengét, belevághatsz a lábadba (anno volt egy kép pont ilyen balesetről,

nem kevés öltés lett a vége, és gladiussal követte el az illető, ami mégcsak nem is hosszú).

Ezért van az longpointon, hogy a mozgó célra (ergo stresszhelyzetben) történő

vágás csak az alapszámok után van. Különben elég sok baleset lenne.
Álló cél ellen "könnyű" vágni, mert fókuszálhatsz, mozgó cél ellen látszik, hogy még az amúgy

elég jó vágók is szétesnek picit.

4) Nem erős feltétlen találatokat akarunk pontozni, tőlem megérinteni is elég a másikat vágással, ha nem pattan el a plüsi a célról, jár a 10 pont.

Legalábbis, ha elhisszük, hogy bele tudott volna menni a test, és nem valami hülye,instabil állásból hozta össze, és nem csak véletlen épp hozzáért a másikhoz.
De sajnos nem hiszek a szubjektív bíráskodásban, így elvárunk valami minimális erőt, és mérjük a rebound-ot mellette.

A maximális erő mérése még kérdéses, lásd a törékeny lányok problémája.
Persze érhet "agyonverni" a másikat (már amennyire ezt egy plüss cutlass engedi),
és célravezető is, hiszen ha egy erős találat kizökkenti, lehetőséged van ráduplázni egy magasabb

pontértékű találattal (pl kar-fej, vagy egy erős, de rossz struktúrájú találat, majd egy jobb minőségű vágás).

De így hátrányba szorulnak (esetleg elrettennek) a törékenyebb, madárcsontúbb vívók, ami ugyan reális, de

nem biztos, hogy jó dolog.

A szúrásnál épp gondban vagyok, kéne némi "gyűrődési zóna", hogy egyrészt ne törj vele bordát, másrészt
pedig azért, hogy elkerüljük a merev gyakorlófegyveres stop-thrust anomáliát (elkerülöd az utánütést, mivel a

szúrás megállítja az ellenfelet, ahelyett, hogy keresztülmenne rajta).
Illetve hogy pontozásban ne járjon tus azért, ha éppen csak megérintesz valakit.
Emellett van egy új fejlesztésem, ami a szúrás 40/60 szabályát próbálja majd kicsit jobban tudatosítani
(nehezebb lesz "kihúzni" a fegyvert)