[BZoli valószínűleg nem ebből él - a cégében dolgozó emberek élnek ebből.]

A jobb helyeken a jobb borok jelennek meg, a kevésbé jó helyeken meg a rosszabbak.

Buda egyik legdrágább részén lakom, légvonalban 200 méterre van egy magyar átlag vendéglő: semmi se különösebben jó, kilométeres az étlap, a készételek nyilván ki vannak porciózva a mélyhűtőben, de nagyjából ehető minden. Bár írogatok is gasztronómiáról, de nem vagyok annyira sznob, hogy ne ülnék be ilyen konyhájú helyre. Miért nem teszem mégse? Kimért bor kizárólag a Salánki nevű balatoni arctól van náluk, konkrét borhibák tankönyvi választékát felvonultatva. Nem messze van egy tűrhető konyhájú kifőzde/kocsma. Onnét is csak elhozok ételt, olyan a kimért boruk.

No most, mit tehet a BZoli vagy bármely jóra törekvő borász, ha még itt is olyan borokat poharaztatnak a vendéglősök, amikhez képest bármelyik magnum kiszerelésű Frittmann, Feind, de akár a Varga is fine wine? Szerintem abszolúte semmit. Mindenki csinálja a maga dolgát tőle telhetően jól, azok a fillérbaszó türhők pedig, akik ilyen borokat itatnak a közönséggel, majd akkor változnak meg, ha ezt nem issza meg a közönség.