Tovább bonyolódott szálak!

 

XXIII.

1. fejezet

Az előző részben egy majdnem 8 hónapos időszak végéből lényegében 3-4 nap történéseit foglaltam össze. Ennek érkezik ebben a részben a folytatása. Szerdánál hagytam abba. A szobatársam figyelmessége másnak, sőt harmadnap sem csitult felém! Eljött a péntekről szombatra virradó éjjel. És egyszerűen nem tudtam, hogy menjek-e Petihez, vagy sem! Nagyon jó lett volna őt újra látni úgyis, de másfelől az elmúlt napokban irántam kimutatott figyelmessége miatt úgy éreztem, hogy Erikkel nem tehetem azt meg, hogy most meg szaladok Petihez. Ezután inkább odabújtam egy kicsit Erikhez. Éreztem a testének összerezdülését, majd pedig felszabadultságát. Aztán megfordult és a lábaival összekulcsolta az enyémeket, míg a bal kezével átölelt. A jobb kezét pedig a fejem alá dugta be. Most már, ha meg is gondoltam volna magam a menetellel kapcsolatban, alkalmam sem lett volna úgy eljönni Erők mellől, hogy ő fel ne ébredjen rá! Egyfelől nagyon jól és biztonságban éreztem magam a karjaiban, másfelől pedig nagyon szerettem volna látni Petit is! És főleg számon kérni, hogy miért vesz engem ennyire semmibe, ha egyszer azt állítja, hogy szeret?! Erre nem került sor! Szombat kora reggel hazamentem! Délután hozták hozzánk a fát. Én minden fájdalmamat félretéve ott voltam apám mellett és behordtuk a majdnem 3q fát! A végén megint nagyon belenyilallt derekamba és a hátamba a fájdalom. A szobámig még úgy, ahogy elmentem, de a szüleimnek semmit sem szóltam. Vacsoránál viszont észrevették, hogy nem stimmel velem valami. Nem volt mit tenni, elmondtam nekik! Másnap reggel apám levitt egy reumatológushoz, aki megállapította, hogy többszörös izomhúzódás van a derekamba, ami viszont majdnem olyan, mintha már más szakember kezelte volna. Pedig én nem voltam orvosnál vele, hisz arról azért a szüleim is tudnának. Elmondtam, hogy a koleszos szobatársam az elmúlt héten egy nap kivételével naponta kétszer lóbalzsammal bekente ill. megmasszírozta a hátamat. Akkor először kicsit meglepődött a doki, majd megkérdezte, hogy nem-e Tamási Eriknek hívják a szobatársamat. Engem meg a kérdéssel lepett meg! De válaszoltam, hogy ő az. Erre kiderült, a doki húga és Erik anyja ugyanaz a személy. Szóval rokonok. A masszírozást pedig a doki feleségétől tanulta (nem hivatalosan) meg. A doki kiakart egy hétre írni! De én nem akartam! Valahol hiányzott egy kicsit Erik is és Peti is!

 

2. fejezet

Így másnap (kedden) mentem suliba. Apuval úgy egyeztünk meg, hogy azon a héten hétvégén nem megyek haza, hanem befizeti azt a plusz 5 étkezést (szombat: ebéd és vacsora; vasárnap: reggeli, ebéd és vacsora). A doki kéthetes részleges felmentést adott tesiből. Hozzá pedig ennek lejárta után kellett visszamenni. Mire kedden reggel beértem a kollégiumba, már Erik várt engem egy doboz bonbonnal. Nagyon meglepett, hogy ő nemcsak hogy várt engem, még vett is nekem ajándékot. Szemben azzal a fiúval, aki elmondása szerint annyira szeret engem, hogy bármire képes lenne értem. Csak éppen a kapcsolatunkat titkolja mindenki előtt. Szemben Erikkel, akivel kapcsolatban már szinte mindenki tudta, hogy valamit érezhet irántam. (Pedig az érzéseit ő sem kürtölte világgá. Sokkal inkább a felém mutatott figyelmessége és pillantásai miatt jöhettek erre rá azok, akik nyitott szemmel járnak!) Kedden reggel elmaradt az első óránk, ezért felajánlotta, hogy megint megmasszíroz. Én belementem. Most már tudtam, hogy nem teljesen a véletlen műve az, hogy ennyire jól masszíroz! Mindig tudta, hogy hova és hogyan érjen, hogy minél kevésbé fájjon. Azon a napon egész végig ő vitte a cuccaimat, majd este megint megmasszírozott. Ez így ment egészen végig. Én meg egyre jobban vágytam egyszerre mindkét fiúra. Péntekről szombatra virradóra felmentem Petihez. Teljesen hideg zuhanyként ért, amikor egy másik -teljesen meztelen- fiú (Árpi) nyitott ajtót.

 

Egyszerre éreztem csalódottságot és fájdalmat, valamint örömöt is. És ez utóbbit egyáltalán nem értettem, hogy miért érzem!

 

Szombaton moziba, vasárnap pedig cukrászdába hívott el Erik! Nagyon jól esett, ahogy vigasztalni akart, vagy inkább magát akarta észrevetetni. Nem tudom! Lehet, hogy mindkettő igaz!

 

A folytatás is lesz!