Szia!

 

(röviden: mindenképpen érdemes elmenni pszichiáterhez)

 

Régebben volt egy két hozzászólásom, azóta nem írtam ide. Akkor elég borúsan láttam a dolgokat.

Végül 31 évesen (2 éve) szántam rá magam, hogy felkeressek egy szakembert. Előzménye az volt hogy, magam próbáltam segíteni magamon, úgy hogy célokat tűzetem ki. Olyanokat amik növelik az önbizalmam. Pl. elmenni levetetni egy két anyajegyet, fogszabályzót csináltatni, lejárni konditerembe, javítani a tartásomon. A fő mozgatórugó persze a testi, lelki vágy volt egy partnerre. Annyi önbizalmat sikerült nyerni belőle, hogy meg tudtam szólítani a kiszemelt lányt. Persze mind kudarc és elutasítás volt. De mindegy is volt mert a célomat elértem azzal, hogy meg mertem szólítani. Hódítástól messze van.

 

Kezdtem feladni és volt pár családi felszültség is ekkortájt. Úgymond dühből mentem el végül, felhívtam a kerültei mentálhigiéniás gondozót és kértem egy időpontot. Persze nem volt ilyen egyszerű sokáig néztem a számot mire a hívás gombra nyomtam. Dobogott is a szíven rendesen. De utána megkönnyebbültem, örültem, úgy éreztem, sínen vagyok.

 

Azóta járok a doktornőhöz. Két gyógyszert próbáltam, az első az Escitalopram volt, kevesebb mint fél év alatt teljesen más voltam. Sokkal nyitottabbnak éreztem magam, kiegyensúlyozott voltam, nem voltak hangulatingadozások, dühkitörések. Keresetem a kapcsolatot, könnyebben tudtam beszélni. Még híztam is aminek örültem, mert vékonyságom is zavar.

Annyi hátránya volt, hogy a szexuális vágyam csökkent, és nehezebben élveztem el. Ami azért volt zavaró mert végre fel mertem keresni szexhirdetőket. Illetve a munkamorálom csökkent, gép előtt dolgozom és nehezemre esett ott ülni előtte órákat, a koncentrációm hamar elterelődött, mehetnékem volt. Vágytam a kalandokra.

A Brintellixet kevésbé hatékonynak érzem, de most itthon dolgozom, így annyira nem érnek hatások. Escitalopramhoz képes elég drága, az valami 200Ft körül volt ez 1200Ft.

 

Lényeg a lényeg, korábban nem hittem, hogy a gyógyszer segít, de meglepően át tudja alakítani az ember gondolkodását. Azt sajnálom, hogy korábban nem keveredtem a doktornőhöz. Nagyon sok minden kimaradt az életemből a középiskola alatt is és utána a 20-as éveimben is.