Az előttem szólók leírták a lényeget.

A történetben a gombavizsgáló megfelelően járt el, neki el kell venni azt a gombát, amiben bizonytalan, vagy olyan állapotú,  vagy védett (a védettnél hallgatólagosan nincs bünti, hogy ne riassza el  a gombavizsgálattól a delikvenst). Ha a szakellenőr bizonytalan valamiben és mégis rámond valamit (valószínű azért - ezen lehet polémiázni hogy helyes-e- , hogy a többi általa tutira ismert gombánál ne rémissze el a delikvenst - ha már ezt sem ismeri, akkor mit tud? gondolják sokan), majd kidobja, százszor jobb, mintha visszaadná. 

Ez a rendszer biztosítja, hogy szakellenőr által vizsgált gombától nincs már nagyon régen mérgezés.

Az azért meredek, hogy kiguglizom azt a fajt, amit mondott a szakellenőr (az is megérne egy misét, mennyi hamis infó jön fel egy ilyen kereséskor - ismerek olyan fajt, ahol konkrétan egyetlenegy valós kép sem jön föl a keresésre) , majd vélelmezem, hogy tényleg jó nevet mondott a szakellenőr, mikor kiderült, hogy nem védett, és ezek után megeszem. Ebben a történetben a gombász igencsak vakmerő. Ezek után mi a biztosíték, hogy cafrangos galóca volt? És ha esetleg a gombával távozó illető mérgezés áldozata lesz, ki fogja elhinni a szakellenőrnek, hogy ő nem akarta visszaadni? Mondjuk már nem él a szemtanu.... 

Remélem a htzoltan társunk tisztában van azzal, hogy több ezer faj van kis hazánkban, és hogy milyen veszélyes üzem, ha csak úgy megesszük az ismeretlent. Illetve azzal is, hogy a szakellenőr kollégák, ha akarnak tudnak maguknak szedni finom gombát, nem ma kezdték a gombaszedést.