KURDOK ÉS MAGYAROK
2017. szeptember 24.
[...] csokorba szedtem azokat a rendelkezésemre álló adatokat, melyek szerint a kurdok elődeinek és a magyarok elődeinek közük lehetett egymáshoz.
„A huszonkétmillió kurd a világ egyik legnagyobb olyan nemzete, amely nem önálló állam keretei között él. Kurdisztánt jogilag nem ismerik el, politikai határai nem léteznek. Négyszázötvenezer négyzetkilométernyi területén a mai Törökország, Irak, Irán, Szíria, Libanon, Örményország, Grúzia és Azerbajdzsán osztozik. Tíz–tizenkét millió kurd él Törökországban (az ottani népesség 20%-a), öt-hat millió Irán területén (10%), négymillió pedig Irakban (23%). A kurdok által lakott terület Törökországtól az Iráni-felföldig, az Araráttól a Tigris és az Eufrátesz közti területig, vagyis az ókori Mezopotámiáig húzódik.
A legtöbb történész egyetért azzal, hogy a médek, akik Kr. e. 612-ben legyőzték az asszírokat, s megalapították birodalmukat, a kurdok elődei.” [Husain Shorsh: A kurdok eredete, nyelve és vallása, http://www.valosagonline.hu/index.php?oldal=cikk&cazon=155&lap=1, hozzáférés: 2017-09-24]
Kálti Márk Képes Krónikája (1358) és Túróczy János Krónikája (1488) a következőket írja:
"Atyla rex hunorum, medorum …." azaz "Attila a hunok, médek … királya."
Kézai Simon Magyar krónikája szerint két testvér, Hunor és Magor egy szarvast követve talált a Meotis (Azovi tenger) vidékén új hazát.
Ugyanez a krónika Attila hun kírállyal kapcsolatban a következőket írja: Ethele király„A viselet módjában és alakjában mind maga mind nemzete a médok módját tartja vala.”
Kiss Bálint nyelvész, a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja a magyar név etimológiáját a következők szerint adja meg:
"Ha Médiának két régi nevét mely is ez: Madaj és Ar összetesszük, és a középső "a" betűt alig hallható schémává tesszük, a napkeleti nyelvek szokása szerint, éppen a mi nemzeti nevünk lesz belőle, mely is ez: Madjar-Magyar, mert a "dj"-t "gy"-nek szoktuk mondani” [Kiss Bálint, "Magyar régiségek, 1839, 10. o.]
Diodorus Siculus (i. e. 90 körül – i. e. 27 körül) a következőket írta.
In: Lorenz Rhodoman szerk.: Diodori Siculi Bibliothecae Historicae libri; tom. I., Amszterdam, 1746, 155–156. o., Diodorus Siculus/Diodórosz Szikeliotész: Bibliothéké cím művének II. könyve 43. fejezetéből, angol kiadás: Diodorus of Sicily in Twelve Volumes. II. London-Cambridge, 1967 (The Loeb Classical Library). 28-29. o.]
A szöveg magyar fordítása a következő: A szkíták egy kolóniát hoztak létére, melynek népét „Médiából szállították el a Tanaiszhoz, mely nép a Szauromata (A Szauromaták másik neve: Szarmata – B. I.) nevet kapta. Sok évvel később ez a nép megerősödött, vélgigpusztította Szkítia nagy részét, mindenkit elpusztítottak akit legyőztek és a földet sivataggá változtatták." [Diodorus Siculus/Diodórosz Szikeliotész: Bibliothéké cím művének II. könyve 43. fejezetéből, angol kiadás: Diodorus of Sicily in Twelve Volumes. II. London-Cambridge, 1967 (The Loeb Classical Library). 28-29. o., Horváth Gábor fordítása, akinek segítségéért köszönetet mondok.]
Az alábbiakban látható Sarmatia térképe a hunok előtt:
Kép: Map of Ancient Sarmatia (Sarmatia Antiqua), Rob. Wilkinson, 1 September 1801, London
… és a hunok európai hódítása után:
Kép: The Huns, in: History of the Later Roman Empire by J. B. Bury Published by Macmillan & Co., Ltd., 1923 , http://www.novaroma.org/nr/Attack_of_the_Huns, hozzáférés 2017-09-24
370-körül a hunok a Kada nemzetségéből származó Bendgúz (Muzduk) vezetésével átlépték a Volgát, meghódították Kelet-, és Közép-Európát, kiterjesztették uralmukat az ott élő népekre.
A hunok 395. évi, a Kelet-Római Birodalom tartományai ellen - a Kaukázuson keresztül - indított hadjáratáról Horváth Gábor írt tanulmányt: Horváth Gábor: A HUNOK 395. ÉVI ÁZSIAI HADJÁRATA A RÓMAI BIRODALOM KELETI TARTOMÁNYAI ELLEN, http://julianusbaratai.blog.hu/2017/01/12/horvath_gabor_a_hunok_395_evi_azsiai_hadjarata_a_romai_birodalom_keleti_tartomanyai_ellen, hozzáférés: 2017-09-25.
„Az 5. század elején hatoltak be a Kárpát-medencébe, ahol meg is telepedtek. Attila, a legnagyobb és legismertebb hun király fényes Kárpát-medencei udvaráról egykorú beszámoló is fennmaradt a bizánci követtől, Priszkosz rétortól.
A hunok Ruga, Bleda (Buda) és Attila vezetésével kezdetben a Nyugatrómai Birodalom szövetségesei voltak, hadsereggel támogatva azt a Keletrómai Birodalommal szemben. A két birodalom között a keletrómaiak elleni két nagy hadjárat eredményeként egyensúly alakult ki. Ezt követően Attila király a nyugatrómaiak ellen fordult. 451-ben, a catalaunumi csata eldöntetlenül végződött. Bár magát Aetius győztesnek nevezte, a csatát ő hagyta el, és a Róma elleni hadjárat során semmilyen ellenállást nem tanúsított a hunokkal szemben.
452-ben Attila betört Itáliába, és Róma felé vonult. III. Valentinianus császár Ravenna erős falai mögé menekült, s a pápa tanácsadói is a menekülést javasolták Nagy Leó pápának. Ő azonban a legenda szerint egy különösen finoman megmunkált arany karperecet emelt fel az asztalról, és a következőt mondta: „Ez a hunok munkája. Egy nép, amelyik ilyen műalkotásokra képes, hajlandó lesz az Élet igéjének befogadására is.” Misszionárius munkát hirdetett a hunok között. Kíséretével Mantovánál találkozott Attilával, és sikerült elérnie, hogy a hunok megkíméljék Rómát, és békét kössenek a birodalommal. (Igaz, ebben szerepet játszott az is, hogy a hunok táborában járvány tört ki.)
453-ban, Attila új házassága nászéjszakáján hirtelen meghalt."
Attila halálával megszűnt a hunok közti összetartó erő, birodalmuk kisebb törzsszövetségi keretekre oszlott, amelyek vezetői Attila fiai leszármazottjai közül kerültek ki. Irnek hunjai visszavonultak a meotiszi őshazába. Scythia Minorban maradt hunok másik részét Dengizik vezette, akit ugyan megöltek egy csatában, de valószínűleg leszármazottjai folytatták az uralkodást. Később a források néhol beszámolnak egy-egy hun uralkodóról, mint például a Morava folyó mellett élő Mundóról, aki az osztrogót Theoderikkel harcolt a gepidák ellen. 682-ben egy Izrael nevű keresztény misszionárius püspök a Kaukázusban és Dagesztánban élő hunokról számol be. Izrael püspök leírja, hogy „keresztény templomok épültek a hunok országában”, beszámol a hunok Derbenttől északra fekvő fővárosáról, „a fénypompás Varachanról”, amelynek utcái, terei vannak, ahol „ügyes ácsok” dolgoznak, akik egy állatmotívumokkal díszített hatalmas keresztet is állítottak, ötvöseik pedig arany- és ezüstszobrokat készítenek.” [Wikipédia, https://hu.wikipedia.org/wiki/Hunok, hozzáférés: 20017-09-24]
Kép: A kurd zászló – magyar színek, közepén a székely sugaras nap képével
"Összefoglalóan, a rendelkezésre álló leletek alapján megállapítható, hogy a honfoglaló magyarság embertani kialakulásának folyamata eltérő az Ural melléki ugor csoportokétól és kronológiailag a folyamat már a szarmata korban elkezdődött, regionálisan pedig nem az Urál-, hanem az Észak-Káspi melléken ment végbe." [Dr. Tóth Tibor: A honfoglaló magyarság ethnogeneziséne problémája, Anthropologiai Közlemények, IX. évf. (1965) 4. sz., pp. 139-149.]
’Sarmatae, Medorum (ut ferunt) suboles”; (a szarmaták, mint hírlik, a médektől erednek). [Plinius, VI. 7,19]
A szkíta (szkíto-szarmata), hun, magyar folyamatosság kérdésével korábban foglalkoztam: SZKÍTA-HUN-AVAR-MAGYAR FOLYAMATOSSÁG KORABELI FORRÁSOK ALAPJÁN, TÉRKÉPEKKEL, http://julianusbaratai.blog.hu/2017/04/14/szkita-hun-avar-magyar_folyamatossag_korabeli_forrasok_alapjan_terkepekkel, hozzáférés: 2017-09-25.
A kaukázusban piros-fehér-zöld még a
TATÁR, CSECSEN, LAK és AVAR lobogó is!
kurd rêvî (ravasz, róka)
kurd kuti (kutya)
kurd miš (méh)
kurd öluh (ölyv)
kurd ask (őz)
kurd şûr sword (hun szurru, magy. szúr szurony)
kurd hiş (ész)
kurd-perzsa ew, ū (ő)
kurd nav (név)
kurd hêrs (harag)
kurd kevir (kő kavics)
kurd hazar (ezer)
kurd berz (bérc)
kurd der (derék)
kurd waži (vissza)
kurd gel, galak (gulya)
kurd gust (hús)
kurd ažmar-, žimar-, ižmar (ismer)
kurd kir, kird (kard)
kurd lau (legény)
kurd taw (tavasz)
Köszönet Pelgeroj-nak a kurd izoglosszákért!!!
