Tényleg ritkán megy, de minek is próbálnák?

 

Mi értelme fine dining helyen olyat csinálni, amit mindenki sokkal jobban meg tud csinálni otthon?

Ezek a helyek nem erről szólnak és nem személyesen neked címzem, hanem általánosságban, hogy kicsit olyan érzésem kezd lenni, mint ha egy tetszőleges gasztroblog hozzászólásait olvasgatnám.

 

El tudom fogadni, hogy Boszorka nem nézelődni megy étterembe, hanem enni.

Én viszont nézelődni is megyek, meg enni is, mert a kettő messze nem zárja ki egymást.

 

Egyszerűen nem látom értelmét azért étterembe menni, hogy olyat egyek, amit fél óra bevásárlással, vélhetően magasabb szinten magam is el tudok készíteni.

Azért nem megyek étterembe, mert nincs kedvem főzni, mert ha nincs kedvem, akkor eszek egy melegszendvicset.

 

Ma például a Bock bisztróban voltunk és a barátnőm kérdezte, hogy nem akarok-e steak-et enni és nem akartam, mert pont ugyanazt a húst meg tudom venni én is, addig érlelem, ameddig tudom, hogy nekem jó és úgy sütöm meg, ahogy akarom és ha túlment, akkor csak magamat okolhatom, nem kell még jó képet is vágni hozzá 8.500.- Ft-ért.

 

Jókuti étterem-látogatásából indult ez ki és nem tudom, hova kellett volna vinnie az emberét.

Aki a Náncsi nénit írta, remélem viccelt.

 

Csillagos helyekre nyilván nem akarta, hogy pont a Borkonyha a kivétel, azt annak tudom be, hogy látványos haverságban van Sárközi Ákossal, akinek az éttermébe akkor mennék legközelebb, ha ők fizetnének.

 

Egyébként a Bock helyett elvihette volna mondjuk a Petrusba, de az meg inkább francia, mint magyaros.

A Laci! ugye bezárt, de én azt is túlértékelt helynek tartottam, a legendás onglet egy darab rágós hús volt.

 

A helyzet az, hogy éppen a fine dining az, ahol a legközelebb vagyunk a világhoz és ha ebben tud valaki magyaros, helyi színekkel operáló, de konyhatechnológiát illetően kifogástalan produkciót adni, akkor bizony ez lehet az, ami érdekelheti az erre fogékony külföldi látogatókat.

 

Ha valaki amúgy is ide jön, az nyilván eszik valahol, tehát itt nem nyerünk semmit.

 

Ha viszont valaki érdeklődését fel tudja kelteni egy globális véleményvezér (nem tudom, hogy a Jókuti vendége mennyire az), akkor az esetleg úgy jön ide, hogy amúgy nem volt szándékában és eszik olyan helyeken, amiknek napi plusz 5 vendég akár a konkrét hasznot jelentheti.

 

És ne tévedjünk, nem a sarki kifőzde viszi előre a gasztrokultúrát, hanem igenis a fine dining helyek.

 

Ujj Péter a Laci! bezárása okán egy jó kockásat hányt a street-foodra és helyenként igaza is van, de 10 éve hamburger csak a mekiben, meg a burgerkingben volt, ahhoz hogy ma már nem élhet meg egy bisztró JÓ hamburger nélkül, ahhoz kellett néhány úttörő.

Ugyanígy jó tészta 10 éve nagyjából a Fausto-ban volt, miközben magukat rangosnak gondoló olasz éttermek az étlapjukon hirdették, hogy Barilla tésztát használnak, ma azért már itt is más a helyzet.

 

A legnagyobb baj, hogy nincs középréteg éspedig azért, mert nincs igazi középosztály.

 

Kész röhej, hogy több Michelin-csillagos hely van Pesten, mint Bib Gourmand-os és biztos mindenki tud mondani olyat, ami még beférhetett volna, de 4 darab csillagos helyre 30 BG-nek kellene jutnia és annyit biztos nem tudnánk összeszedni.

 

És akkor nem kizárólag a Bock, meg a Rosenstein lenne a hivatkozási alap.

 

És emellé kellene 400 olyan sarki kocsma, ahol van naponta 3 főétel, de az olyan alapanyagból és annyi munkát-időt beletéve, ahogy otthon csináljuk, mondjuk 2.000 forintért.

 

Csakhogy ehhez kellene naponta 40 ezer olyan ember, aki ezeken a helyeken eszik.

És van???

 

Pedig egyébként egy Bic Mac menü hasonló áron van és még nem szóltam a 100 forintos anyagárú úgynevezett pizzákról, amikre dalolva basszák el a pénzüket a gyerekek, tehát elvileg még akár lehetne is.

 

És akkor vidéken meg aztán még keserűbb a helyzet.

 

Az én családom gyöngyösi és tiszta szerencse, hogy megnyílt ott a Bori Mami, ami egyébként semmi más, mint egy becsületes bisztró-konyha.

 

De ha az nincs, akkor lehet menni a Kékesbe, vasárnap délben egyébként tele is van és egyetlen ételük sem ér egyetlen fillért sem.

Steak Palota bazmeg, soha életemben nem ettem olyan rosszat, mint ott.

A helyiek imádják, de attól még a fos egy túlzóan jó minősítés rájuk nézve.

 

De ha azt nézzük, hogy tudni kell, hogy a Duna partján hol van jó halászlé is el vagyok keseredve, mert Duna-, Tisza-parton bárhol tisztességes halászlét kellene tudnunk kapni és kapunk?

 

Magyarul: értem én az ellenkezést a fine dining sznob szóhasználata miatt, az ezüst villa, a fehér kesztyű miatt, de ők nem hibásak semmiért.

Ők azt csinálják, amit nekik kell, amit másnak kellene, azt nem illik rajtuk számon kérni.