Ha valaki rászánja magát, hogy Sóvár {szl: Bojnicky hrad} romjait felkeresi, bizony a település szélén modern gépjárművétől el kell válnia. Majd gyalogszerrel az erdőben előbb enyhe, majd egyre durvább emelkedőket leküzdve megszuszogósodva próbálja a növényzettel benőtt falmaradványokból lelki szemei elé varázsolnia egy élettel teli várat. Ez jó 100 esztendeje Müllner Jánosnak is nehezére eshetett, hiszen már akkoriban is igen kevés látható nyoma volt. Míg az Alsóvárból csak szárazárkok és földsáncok tanúskodtak a védelmi rendszerről, addig a Felsővárban még leginkább az egykori vaskos öregtorony csonkja dacolt az időjárás viharaival. Ezt örökítette meg a várbaráti lelkületű fotográfus is. Sóvár maradékait nemrégiben végre felkarolta egy lelkes vármentő csapat. Kijavították a hozzá vezető erdei utat, hogy a vármentés logisztikája biztosítható legyen, majd tavaly nekiláttak a régészeti feltárásnak és állagmegóvásnak. Szívből kívánok nekik további sikeres vármentést!