Ismerem a tarlógomba ezen sajátosságát is: a változatos termőhely magyarázata egy régi gombaszakkönyvből derül ki (több más jó szakkönyv leírása mellett, éspedig, hogy a neve úgy van írva, hogy "Tarlógomba és rokonai". Azaz ugyanaz a helyzet nála is, mint a Viaszfehér tölcsérgombánál: a fajleírásba több olyan, egymáshoz kísértetiesen hasonló faj van leírva, amelyeknél a különbségek elsősorban a termőhelyet és a termőidőt érintik ("Tarlógomba és rokonai", "Viaszfehér tölcsérgomba és rokonai", "Szürke döggomba és rokonai", "Csillagspórás susulyka és rokonai", stb. ...; ld.: Kalmár-Makara féle könyv, de máshol is említik az "...és rokonai" kitételekkel).

Más hasonló rokon fajok pl. a Piruló őzlábgomba (ez az ami ehető és mindig erdőben terem), és a Sötétkalapú piruló őzlábgomba (ez az ami mindig erdőn kívül terem, de viszont az előbbi hasonmásával ellentétben enyhén mérgezőnek tartják, ezért még vigyázni is kell vele!) is arra példák, hogy sok olyan gomba van, melyek teljesen egymás hasonmásai, kivéve a termőhelyet, a termőidőt, és némelyiknél még azt is, hogy ehető, avagy mérgező-e.

A gyilkos galóca nedves húsára én is utaltam áttételesen azzal, hogy minden galléros gombának alá kell nézni leszedés után, hogy nem szakadt-e be a földbe egy bocskor is még. Gyilkos galóca esetében ui. nagyon könnyen leszakad, olyannyira lédús a húsa. A fehér gyilkos galóca kalapja pedig még ragadhat-tapadhat is, ezért "ragacsos galócának" is hívják.