Sóstó útmutató

 

Aloha,

 

Roland vagyok, vau1111 (bár még nem mutatkoztunk be egymásnak) az alábbi jellemzést írta rólam éppen a születésnapomonJ: „Ő az, aki minden szélben szlalom cuccal vágtat a sóstói hullámok között, elképzelhetetlen sebességgel.”

A száguldás titkának egy részét szeretném megosztani azzal, aki szeretne több időt tölteni minőségi szörfözéssel.

Az elmúlt 12 évben több mint 500 napot szörföztem Sóstón, és 2009 augusztusa óta (mióta mérem GPS-szel) közel 20.000 km-t szörföztem itt. Sok tapasztalat felhalmozódott bennem (ami mögött rengeteg bénázás és anyázás is van), és az elmúlt napok szelei kapcsán gondoltam, egy részét leírom (azok kedvéért, akik kevesebbet szeretnének bénázni és anyázni).

(Hazai tapasztalatokat tekintve korábban Balatonmáriafürdő volt a főhadiszállás 15 évig, de a Balaton talán valamennyi szörfös helyét kipróbáltam, mindemellett nagy kedvenc volt egy időben a Blue Lake, továbbá a Lupára, amikor még lehetett, és nagyon ritkán a Velencei tóra is ráfanyalodtam.)

Sóstó kemény kiképző terep, de aki itt jól muzsikál, az tengeri körülmények között is jó eséllyel megállja a helyét (leszámítva a korall okozta sérüléseket, a medúzacsípést vagy a cápaharapást – ezek itt nem begyakorolhatóak, de szerencsére eddig megúsztam ezeketJ), sőt, kifejezetten könnyűnek érzi az ottani körülményeket az ember Sóstó után.

Sóstó mellett szól az az érv is, hogy akár munka mellett is le lehet ugrani (BP-ről), ha fúj a szél, míg, mondjuk, Hawaii kicsit arrébb van. Irtózatos szelek tudnak lenni (akár a semmiből), és a víz sem a simaságáról híres. Mégis hatalmas örömforrás lehet a spot, ha megfelelően állunk hozzá.

 

Legfontosabbak tömören:

1. Gondolj egy vitorlaméretre és rakj eggyel nagyobbat!

2. Ki korán kel, szelet lel.

3. Szkeg (és árbóc) a lelke mindennek.

4. Pöffbe gyorsulj, széllyukba nyerj magasságot!

5. Ne félj a törésen túljutni, benn vár a Kánaán (kivéve amikor nem)!

Összességében a szél, a felszerelés a szörfös (tudása és kondíciója) kell, hogy összhangba legyen. Egy jobb felszerelés sokat segíthet a tudásszint javításán, de ekkor ezt megfelelő kondival kell ellensúlyozni. De ha igazán gyorsan mész, akkor az olyan érzés, mintha semmi erőt nem fejtenél ki, csak a felszerelés szállna magától.

 

Részletesebben (akit nem érdekel, nyugodtan ugorjon a bejegyzés végére):

1. Gondolj egy vitorlaméretre és rakj eggyel nagyobbat.

A MET-es szélmérők (Siófok és B.Aliga) jelenleg kb 6-6km távolságra vannak, ami ezáltal csak iránymutatást tud adni. Számos esetben alig mutatnak szelet, mégis kellemesen lehet siklani, persze csak a megfelelő cuccal és tudásszinttel. Sóstónak alapból is van egy kis mikroklímája, és megvannak azok a „huzatos” spotok, ahol extra sebességet lehet nyerni (vízisípálya, kék csúszdás strand előtt…). De alapból sok a széllyuk, és az alapszél és a legnagyobb széllökés között jelentős lehet a különbség.

Aki csak a széllökésre szerel, az jellemzően pórul jár, és sokat „libázik”, vagy beszélget a vízben, vagy a parton. Mivel a pöffök csak ideiglenesek, az alapszél meg adott, így érdemes nagyobb vitorlát szerelni, és legfeljebb, ha nagyon fúl, akkor kicsit elengedni.

Sóstó tutti kombó: NeilPryde RSR 7.8 és 107-es iSonic, MUF SPC vagy SRC szkeggel. Ezzel az itteni szelek 80% lefedhető, és 60-70%-ban ideális is. A maradékban sok méretnek kell osztoznia.

Tapasztalat, hogy 5.0-5.4-5.7-6.0-os vitorlákkal küzdenek az emberek, amikor 7.0-7.8 lenne az ideális. Ez nem csak tudásszint és pénz kérdése (pár éves szlalom cuccukat jó áron lehet kapni), inkább néhány téves hiedelem gátolja meg az embereket, hogy egy jót szörfözzenek.

A 2-3-4 camber csak a parton, és cipeléskor nehezebb. Menet közben, főként, ha nem egyenletes a szél (márpedig itthon nem az), akkor a camberes vitorlák sokkal kezesebbek és toleránsabbak, mindemellett stabilabbak, és hihetetlen széltartományba működnek jól (trimmelés függő és jó árboccal). Fordulónál és vízből indulásnál lehet még bénázni velük, de ez tanulható, másfelől a déli parti szörfösök úgysem tudnak fordulniJ…

 

2. Ki korán kel, szelet lel. (9 után jelentősen csökken a szél ereje)

Sóstón megvan a szél jellemző ritmusa, ami gyakran a szélelőrejelzésekre is rácáfol. Számos alkalommal jártam úgy, hogy mindegy mit írtak 6-9-ig lehetett a legjobbat szörfözni. Mire 9-10 között a „tömeg” leérkezett, már csak legyengült, szétesett szél fogadta a megérkezőket. (Ma is 8-9 között kellemes szél volt, jót menetem, 9 és 10 között már pumpálós szél lett belőle). Ez egyébként nem Sóstó specifikus, „korai” tini korom tragédiája, hogy a szörfkölcsönző csak 9-kor nyitott, és pont mire vízre ért az ember, szépen meghalt a szél. Később, saját cuccal már egyszerűbb volt a történet, de apám már nagyon várta, hogy legyen jogsim, mert unta a szabi alatt az 5:30-as/6:00-os kelést és cuccolást. Párszor az is előfordult, hogy annyira be voltam sózva, hogy gyalog, hónom alatt deszka, rigg mentem ki a 1,2km-re lévő szabadstrandra 1 vasúti átjárón és egy csatornán is átkelve. Odafelé még ok, de pár órás szörfözés után visszafelé… na, az komoly volt!

Visszatérve a korai keléshez, nem mindig jön be, de ha igen, az hatalmas érzés, nehéz szavakkal leírni. Előnye még, hogy utána simán végig lehet dolgozni a napot.

Aki inkább délutáni menő, az is jól járhat. Jellemző, hogy egész napos szél esetén, kora délután (13, 14 felé) erőre kap. Az utolsó lehelet 18/19 órakor szokott megjönni, és főként a hidegfront első napján nagyon durva lökések tudnak lenni. Ilyenkor már kevesen szoktunk benn lenni. Ez a szél nem egyenletes, de ilyenkor lehet a legkönnyebben 60kmh feletti sebességeket menni. Most szerda is ilyen volt, 4 órát simán tudtam menni délután.

 

3. Szkeg (és árboc) a lelke mindennek.

A legtöbben talán vitorlára és deszkára költenek, és ezeket cserélik gyakrabban. Én a komplett rendszer híve vagyok, vagyis a többi összetevőnek is összhangba kell lennie. Gyakori hiba, hogy nem szentelnek kellő figyelmet a szkegnek, pedig a megfelelő szkegekkel több deszka (és vitorla is) helyettesíthető, és így az összköltségvetése a felszereléseknek csökkenthető. Mert ugye az a legdrágább, amit nem tudunk használni!

A freeride, freerace, szlalom, speedszlalom deszkákhoz legalább 2 szkeg (4-6 cm eltéréssel) erősen ajánlott ideális körülményekre + 1 hínáros, kisvizes szkeg. Wave deszkán általában lehet a szkeg pozícióján trimmelni, így 1 szkeggel (illetve 1 szettel) is jobban lefedhető a deszka ideális tartománya (legalábbis a sóstói wave tartományban).

Ha a freeride deszkába normális szlalom szkeg kerül, sokkal hamarabb siklik, jobban terhelhető, és gyorsabb is lesz. Mindemellett a benti hullámokat is sokkal jobban veszi, az addigi lehetetlen küldetést szépen megoldja. Sok mindent kipróbáltam, nekem a MUF SRC és SPC szkegek jöttek be, igazából azért nagyon gyorsak, mert mindvégig kontrolláltnak érzem a szörfözést, és nem kell attól rettegnem, hogy indokolatlanul kidobálja a deszka a farát, vagy elrepülök. A SRC stabilabb, míg az SPC kicsit izgágább.

A vízállás egy szezon alatt természetes módón is változik 30-40 cm-et (szezon elején 110-120 cm, szeptember környékén 80-90 cm), néha ennél extrémebbeket is megélünk. Mivel erre még a légnyomáskülönbség és az aktuális szélirány és szélerő is rájön, jelentős különbség is kialakulhat éven belül. Ez jelentősen befolyásolja, mennyire sima a víz.

Például most csütörtökön a mérő szerint 98 cm volt a siófoki mérőnél a vízszínt, és az iszapot is kihúzta, tehát összességében 15-20 cm-rel nagyobb víznek tűnt a partközeli részeken, mint pár nappal korábban, amikor 90 cm alatt volt. Amikor sekély a víz, egyszerűen muszáj kisebb szkegre váltani, különben durván balesetveszélyes. Több esés, törést követően tudatosan kerestem megfelelő kisvizes szkeget, így akadtam a Mauiultrafins (MUF) Deltákra. Ezek további előnye, hogy a növények és a halak is lecsúsznak könnyedén róla, valamint homokpadra futás is kezelhetőbbé válik. Egyébként 24 cm-es szkegnek akkora a felülete, mint egy hagyományos 50 cm-es szkegnek és most szerdán 60 kmh fellett sikerült vele mennemJ Ausztrálok a 20-as változatával 70 kmh felett is mentek simább, de növényesebb vizenJ.

A szkegek mellett az árbócok fontosságára szeretném felhívni a figyelmet, ami egy vitorlát teljesen használhatatlanná, vagy éppen könnyedé tesz. Nekem az 100%-os árbocok jöttek be, ebből is kiemelkednek az idei NP TPX árboc. Alapelv, hogy a vitorla (hard top, flex top, std) legyen összhangba, illetve wave, freestyle inkább RDM, a többi inkább SDM.

Az SDM árbócok könnyebbek, nagyobb a széltartományuk. Az RDM árbócok „butábbak”, de jobban bírják a „bénázást” meg az ugrással kapcsolatos manővereket. Jó pár ügyes szörföst látok Sósón is, akik látványosakat ugrálnak, csak így továbbJ.

 

4. Pöffbe gyorsulj, széllyukba nyerj magasságot.

Klasszikus probléma, hogy amikor ráfúj a szél, az amatőr szörfös rögtön magára húzza a vitorlát, és meredeken elindul szélnek. Ennek gyakran az az eredménye, hogy belefut a széllyukba és megáll, vagy rosszabb esetben beleesik. Pedig pont az ellenkezőjét kéne csinálni, jól begyorsulni, és amikor gyengébb az ellenállás, akkor magasságot nyerni. Vagy ha úgyse lehet siklani, akkor is lehet magasságot nyerni.

 

5. Ne félj a törésen túljutni, benn vár a Kánaán (kivéve, amikor nem)!

A törések különösen veszélyesek, melyek 150-250 m-re helyezkednek el a parttól több hullámban. Itt sokan elesnek. Persze itt nagyon jó hullámok vannak, de több a széllyuk is. Megfelelő magabiztossággal kell a zónában lenni, több nyerő stratégia is van, melyeket azonban csak kevesen követnek:

A) Érdemes előtte nagy lendületet venni, és meredeken túljutni rajta.

B) Ha ebbe a zónába akar szörfözni az ember, akkor érdemes kicsit nagyobb vitorlával menni, vagy eleve hasasabbra állítani, és némi leejtéssel közlekedni. Itt adnak a hullámok egy természetes utat, ahol szuper sima szakaszokat is találhat az ember, ahol nagyon be lehet gyorsulni, és a végén bump & jump, vagy valami hasonló jöhet.

C) Kis szkeg, ami nem akad le száguldozás közben. Itt is érdemes az alacsonyabb vízszinteket a hullám tetején átvészelni.

A hullámtörésen túljutva – meglepő módon – nem is olyan szörnyű. Persze erős szélbe 1 m-esnél is nagyobb hullámok lehetnek, főként a vízisípálya felé, nem is beszélve a random hullámhegyekről, amik csak úgy felbukkannak, de a szél sokkal egyenletesebb, mint partközelben, van hely manőverezni, ejteni, magasságot nyerni, és persze a szkeg sem akad le.

Széliránytól függően különböző lehet az élmény.

DNY

Szeptember 14-én például az elmúlt időszak egyik legerősebb szele volt Sóstón, de hozta a klasszikus Dny-i jellemzőket. Mikor leértem 5-5.5 körüli vitorlákkal voltak benn, így gondoltam 6.4 jó lesz a 107-es iSonic-kal. Általában a déli szél atom pöffös, ezért 7.8 vagy 6.4-gyel ideális, és 100 literesnél nagyobb deszkával. part közelében teljesen sima tud lenni időnként a víz, viszont a ráfújások is nagyon random jönnek. Aznap is 0-50kmh között fújt a törésig, majd ezt követően mini szélcsend, majd egy 30-80kmh közötti szélsáv, mini széllyuk, majd a parttól 6-700m-re kezdődött a rendes szél. A 107-es deszka hamar sok lett, mivel a hullámok nem akartak irányba beállni, összevissza jöttek. 74 literes deszkával nem mertem bemenni, így wave-re váltottam, 5.4 és 86 literes deszka.

Éreztem, hogy ez is sok lesz a ráfújásoknál (80kmh+), de hát az alapszél úgyis gyengébb Dny-i szélben, és gondoltam, 5 percig kibírom. No, ez 2 órán át tartott, 50 feletti alapszél, és 80+-os befújások. Különös élmény volt, de sokat tanultam a túlvitorlázottságról, és később, amikor már a hullámok is beálltak átéreztem a PureAcid (aggresszív wave) deszkám eredeti reklámvideóját.

https://www.youtube.com/watch?v=qjp2F_xTG0A

Összességében a DNY-i szél még a szokásosnál is pöffösebb, érdemes nagyobb deszkával és vitorlával kimenni, valahogy túlélni az első 5-600 m-t a partól, és utána indulhat a fun factorJ

 

ÉNY)

Eleve sok vizet tol a keleti medencébe, így a partközeli részek is hullámosak, a törés után sem lesz ez másként, csak kicsit nagyobbak, viszont a szél kint sokkal jobb. A kék csúszda felé közeledve a szélirány akár 90 fokot fordulhat is ilyen szélnél.

 

É)

Legjobb a parti rész, irtózatosan lehet tekerni a kb 3,5km-re lévő nagy sárga háztól egészen a szabadstrandig downwind, majd magasságnyerés a vízisi pálya felé, és vissza a kinti részen. Most csütörtökön életem legjobb kisvitorlás szörfözésén vagyok túl.

6,4-gyel indítottam, és 74literes Mantával, de sok vizet nyomott ide a szél, és nagyon hullámos lett, így cipőben nem tudtam megfelelően kontrollálni a deszkát (50 felett elkezdtem kiesni az első papucsból). Kijöttem szkeget cserélni (hullámokba jobb a szlalom szkeg, mint a speed), meg papucsot állítani. DE, gondoltam egyet, mi lenne ha összeraknám a 4.4-es NP Atlasomat, azzal idén 1x mentem, az viszont 2,5 órás örömmenet volt. Most sem okozott csalódás. Életembe nem mentem egybe 4,5 órát 4.4-es vitorlával, és közben egy percig sem kívántam nagyobbat. Irtó kényelmes volt, és irtó élmény. Ehhez persze az is hozzátartozik, hogy ezt 930 és 1400 között sikerült megtennem, még mielőtt szétesett volna a szél az erősödő eső hatására.

ÉK)

Ez a szél durva meglepetéseket tud tartogatni, és kicsit hasonlít a DNY-hoz annyiban, hogy forog, és pöffös tud lenni. Mondjuk, ha az északi szél fordul át hirtelen ÉK-re, akkor nagyokat lehet ugratni a törésnél.

Itt is lehet speedelni, de sokkal macerásabb a felkrajcolás.

 

Összességében az északias szelek esetén az az előnye, ha túlmegy a törésen az ember, hogy egyenletesebb a szél, a hullámok nem feltétlenül nehezek, ha a szél iránya valamelyest állandó, vagy még inkább jövő. Ha a szél gyengül, akkor gyorsan a part felé kell venni az irányt, mert hirtelen is elállhat, bár az északias szelek esetén még jellemző, hogy pár erősebb lökés jelzi a szél végét, a délies szél sokkal hamarabb elállhat.

 

Az útmutatót azzal a szándékkal írtam, hogy aki több minőségi időt szeretne tölteni a vízen, az megtehesse. Kérlek értékeljétek a leírtakat (akkor is ha hasznosnak találjátok, illetve akkor is ha nem),

Mahalo

Roland

Ui: akit privibe érdekli valami, az a nevemre kattintva láthatja az adatlapom és tud emailt küldeni.