Szia Amida. 

 

Jó szándékkal ajánlotta azt a könyvet, így viszonoztam. Belemehettem volna, hogy ez megfelelő a Tan szempontjából vagy sem, de tényleg ezt mindenki döntse el saját belátása szerint, hogy merre megy. Nem akarok meggyőzni már senkit. Meg igazából nincs is meg az a képességem, hogy visszatereljek bárkit is az ösvényre, ahogyan neked megvan. Egyedül neked van meg ez a képességed itt a fórumon.

 

Sok marhaságot olvastam meg hittem el, aztán jöttek a pofára esések. De valószínű ez is kell a továbblépéshez. Nagy szerencsének tartom, hogy ebben a hatalmas adat mennyiségben, káoszban valahogyan eljutottam a Tanhoz. Ilyenkor felértékelődik a „tanítók” szerepe is, mert egyedül eljutni a megfelelő tanításokhoz nehéz, szerencse kel hozzá, meg sok idő, bár gondolom, ez előbb vagy utóbb bekövetkezik.

Nekem nyolc év volt. Nincs is szükségem már semmire.

Az eszközök a kezemben vannak, elmélkedés, tanulás, meditáció……törekvés ezekre.

 

Pl. az írásod, vagy a történések kiváltanak egy elmélkedési folyamot,….ez sokkal szórakoztatóbb mint ami a médiából árad, az szinte nevetséges számomra ahogyan át akar verni. Nem is nézek tévét, vagy ha „muszáj” nem látok semmit a képernyőn….

Amikor terhessé válik az elmélkedés folyam, vagy ha már ráunok, hogy a gondolat mit gondol, figyelmem az ürességemre,az önvalómra terelem,….nem is tudom meghatározni mi ez vagy miért teszem, talán a törekvés miatt bízom benne.

Jelentősnek tartom ezeket a dolgokat, hogy önmagam megismerve, önmagam lehessek.

 

Szóval, ha önmagam vagyok, a siker vagy kudarc nem befolyásol, a „tettek gyümölcse” nem foglalkoztat, ha képes vagyok átlépni mid ezeken, akkor eljutottam a közönyhöz. Ha nem befolyásol semmi külső dolog, sértés vagy dicséret, ha a béke és a nyugalom rezzenéstelen marad belül, akkor azon az ösvényen vagyok amin Gautama a tökélyharcos járt, aki leigázta a szenveket.

 

Ha jönnek azok a pillanatok, amik az elmémbe égnek , érdemes elmélkedni rajtuk,…. hogy miért vonz a csend az egyedüllét, mikor másokat rémiszt, vagy azok a pillanatok mikor az embertömeget üresnek látom, köztük a testem mit egy üres test halad, vagy mikor álomszerűen jelenik meg a családom,….mintha álom lenne az egész,…..akkor érdemes elmélkednem ezeken a dolgokon:  hogy mi a valóság, ki vagyok.

 

Nagyon ébernek kell lenni minden pillanatban, egy kis figyelemelterelődés és már csapdába is estem,……soha nem gondoltam volna, hogy mennyire könnyen megy a tévedésbe esés.

 

Köszönöm a bíztatásod meg amiket leírtál,...... nem nagyon tudok hozzászólni, de érthető, és érdekes.

 

üdv.