Herceg Árpád

Egyetlen esőcsepp

porhanyós erdei földdel a számban
ejtőző ég alatt
visszalopakodtam -

nem igaz hogy nincs idő
fenyőillatú kéz a homlokomra
festéktelen ajkak
piactér ahol ellakhatok

szomorú szavakból font
koszorú a hajnal
- tisztálkodom -

csak eljön valaki
erre a korai-kései találkozóra

gondolom legalább a tenger
egyetlen esőcsepp talán