Federico García Lorca: Gázel a sötét halálról

Szeretném aludni az almák álmát,
eltávolodni a nyüzsgő temetőktől.
A kisfiú álmát szeretném aludni,
ki szivét készült kivágni a nyílt tengeren.

Ne gajdoljátok nekem, hogy a holtak nem veszítenek vért,
mert az elrohadt száj tovább kér vizet.
Nem akarom tudni, hogy vértanúvá tesz a fű,
s hallani sem akarom a pirkadat előtt erőlködő
kígyószájú hold sziszegését.

Csak egy keveset aludni szeretnék,
egy keveset, egy percet, századévet,
hadd tudja mindenki, hogy nem haltam meg,
hogy arany istálló nyílik ajkaim közt,
hogy a nyugati szél kis barátja voltam,
hogy saját könnyeimnek roppant árnyéka vagyok.

Teríts rám könnyű fátyolt, mire megvirrad,
mert hangyáit majd szórja rám marokszám,
és áztasd kemény vízben a cipőmet,
hogy skorpiójának ollója lecsússzon rólam.

Mert az almák álmát szeretném aludni,
hogy megtanuljam a földtől megtisztító zokogást,
mert azzal a sötét kisfiúval szeretnék élni,
ki szivét készült kivágni a nyílt tengeren.

Fordította: András László