.
Un dahlia
.
Courtisane au sein dur, à l'oeil opaque et brun
S'ouvrant avec lenteur comme celui d'un boeuf,
Ton grand torse reluit ainsi qu'un marbre neuf.
.
Fleur grasse et riche, autour de toi ne flotte aucun
Arôme, et la beauté sereine de ton corps
Déroule, mate, ses impeccables accords.
.
Tu ne sens même pas la chair, ce goût qu'au moins
Exhalent celles-là qui vont fanant les foins,
Et tu trônes, Idole insensible à l'encens.
.
- Ainsi le Dahlia, roi vêtu de splendeur,
Elève sans orgueil sa tête sans odeur,
Irritant au milieu des jasmins agaçants !
.
/Paul Verlaine/
.
.
.
Egy dália
.
Kőmellű kurtizán: sötétbarna szemed
Úgy fürkész szerteszét, miként álmos barom.
Nagy törzseden a fény, mint márványszobrokon.
.
Termő, húsos virág, bár illat nem lebeg
Körül: tested vidám, tisztult szépségeit
Puhán fölzendülő akkordok hirdetik.
.
Neked nincs testszagod, mint a földművelő
És szénát forgató lányoknak a mezőn.
Trónolsz: Bálvány, amely tömjéntől sem inog.
.
– Ilyen a Dália, királyként tündököl,
Illattalan fejét gőg nélkül tartja föl,
Oly bosszantó! Körül a kacér jázminok.
.
/Térey János fordítása/
.
.
.
Paul Verlaine több mint száz versét zenésítették meg, némelyiket akár ötvenen is. Soproni József is utóbbiak közé tartozik, a Három Verlaine-dal közötti Nagy fekete éj című, énekhangra és zongorára írt művével (1966). A verset Szabó Lőrinc is lefordította.
.
.
Un grand sommeil noir
Un grand sommeil noir
Tombe sur ma vie :
Dormez, tout espoir,
Dormez, toute envie !
.
Je ne vois plus rien,
Je perds la mémoire
Du mal et du bien...
Ô la triste histoire !
.
Je suis un berceau
Qu'une main balance
Au creux d'un caveau :
Silence, silence !
.
/a Sagesse=Bölcsességek vagy Józanság című sorozatból;
1881/
.
.
A Soproni-dalt nem találom, de az említett számos szerző közt van Stravinszkij is.
Az ő megzenésítése 1910-ből: https://www.youtube.com/watch?v=DC_YGwHs2QE
.
.
Egy nagy fekete éj
.
Nagy fekete éj
száll szivemre lágyan
aludj, minden kéj
aludj minden vágyam!
.
Már semmi se fáj,
óh szomoru óra!
nem gondolok már
se rosszra, se jóra.
.
Bölcső vagyok én,
ringat egy kéz engem
sírom peremén -
Hallga, hallga, csendben...
.
/Babits Mihály fordítása/
.
