Vándor77 Creative Commons License 2017.08.31 0 1 1024

A tavalyi első, nem túl jól sikerült kempingezés nem rettentett el, hogy újra megpróbáljuk. Borzasztóan tetszik a sátras. Viszont legalább jegyzeteltem sokat, és ennek megfelelően alakítottam, és szereltem fel a  szekeret az új kalandra.
Az első, amit megtettem, hogy átzsinórozam a sarkokat a tanácsotok szerint, valamint újra átolvastam a használati utasítást. Rá is jöttem miért nem tudom az szerint felállítani a szerkezetet: Amikor fekvő helyzetből felnyitjuk a sátrat, két heveder fogja meg az átborulástól. Ez a két heveder túl hosszú volt nekem. Olyan rövidre vettem vissza, hogy abban a magasságban tartson, ahol kell lennie a végleges felállásban is, így a lábakkal szépen ki lehet támasztani, nem nyeklik-nyaklik, és próbál visszaborulni. A használati utasítás szerint a ponyvát is utoljára hajtottuk le, így nem is sültünk meg, mire a vázat rendesen felállítottuk.
Vettem egy nagyobb ponyvát. A 4x5méter pont kicsinek bizonyult tavaly, az 5x6méter a tökéletes a CT6-2w-re. Sikerült szereznem pár sátorvasat, köztük az előtető feszítő "gerendáit" is (ami eddig nem volt).
Ebben az állapotban alkalmunk adódott, hogy ketten a párommal egy hosszúhétvégés próbatáborozásra visszamenjünk Sárvárra. Ez a hely nem túl jó kabala nekünk, megint esőt jósoltak, de mivel más időpontban nem tudtuk a gyerekeket lepasszolni, elmentünk. A plusz vasakat a ponyvához használtam fel inkább.



De nyugiban gyakoroltuk a sátorállítást, és összecsukást. Minden nagyon jól ment az új szisztéma szerint


A tavalyi listámon még szerepelt jópár dolog, úgyhogy folytatódott a projekt.


Először is a CT5-ösöktől elirigyeltem, hogy külön rekeszük van a vasaknak. Az, hogy a CT6-2-ben belül kell tartani a sátoralkatrészeket elég nagy hátránynak éreztem. Megérkezéskor az kell legelőször, és ilyenkor a cuccok alól kell kirángatni. Összepakolásnál is ennek kellene bekerülni elsőnek, mivel nagy, és nehéz, de így meg a többi cucc hányódik szanaszét, amíg össze nem csukjuk teljesen a sátrat. Ez főleg esőben volt érdekes tapasztalás.
Szóval csináltattam a vonórúdra egy keskeny kis dobozt. Elég kicsire terveztem, hogy beférjen az álló sátor ponyvája alá is, de beleférjenek a táborverés kellékei: sátorvasak, cövekek, vízmérték, csavarkulcs a lábakhoz, falapok a lábak alá, de ide került a grill, és a grillgyújtó is, ami belül csak összekoszolná a dolgokat. Ezzel belül rengeteg helyet nyertem, és a futó hátulját ki sem kell nyitni a sátorállításhoz.
Mivel a három kisgyerek miatt sok cuccunk szokott lenni, vettem egy tetőboxot is, direkt a futóra, illetve kölcsönkértem egy síboxot is. Ezzel a rakodó űrméret növekedéssel végre kultúráltan befértünk. A futó tartalmazta a teljes kempingezős felszerelést, ötünk párnáival, takaróival, plusz asztallal/székekkel együtt, de befért még görkorcsolya, futóbicó, és jópár dolog, ami tavaly kimaradt. Az utastér így is üres tudott maradni, csak inni és rágcsálnivaló került a lábhoz.



Az új célpont Eger volt. Ez már forgalmasabb  kemping, mint ahol eddig megfordultunk, így a vizesblokk közelségéért beáldoztuk az előtetőt, aminek a kikötéséhez a kisebb parcellán nem volt elég hely. Helyette a nagyobb ponyvát oldalra lógatva csináltunk árnyékot. A másik oldalról látható, hogy a doboz a vonórúdon szépen befér.
Sikerült további vasakat is szereznem, így a ponyvát jól fel tudtam támogatni vele. 10 cm légréssel nagyon sok fokkal csökkentette a sátorban a nappali hőséget is.



folyt köv