Rezignáltan teszi a dolgát, támogatom amennyire képes vagyok rá, de látom rajta, hogy legtöbbször szorong álmában, és alig tud elaludni is. doki xanaxot írt, de azt meg nem szedi, mert fél, hogy rászokik, illetve szerinte csak eltompítja őt, de attól még ugyanazt éli meg a rossz álmokkal.
Amikor trombózis miatt egy hétre a megyei kórházba került, volt a kórteremükben egy idős néni, akinek az volt a története, hogy nem vette komolyan a háziorvos a csipőfájdalmát, pedig csontrákja alakult ki, mígnem egyszer elesett és combnyak törése lett, de nem tudták kikezelni rendesen a csontrák miatt. Állandó fájdalmai miatt a néni öngyilkosságot kísérelt meg, de az nem sikerült, viszont emiatt bevágták a pszichiátriára és állandóan szedálták. Aztán került az elfekvőbe, naponta pár percre volt tiszta a tudata.
Ez annyira mély nyomot hagyott a páromban, hogy nem a haláltól fél, hanem attól, hogy olyan állapotba kerül amikor kiesik saját életének irányítása a kezéből, vagy hogy elviselhetetlen fájdalmai lesznek, és olyan állapotba kerül amikor az élet már terhes lesz számára, de nem fog tudni tenni ellene. Jelenleg szerencsére a kezelési mellékhatásokon kívül a rák semmilyen fájdalmat nem okoz, viszont apró sclerotikus pontok jelentek meg a ct-n az egyik csigolya előtt, amire azt mondta a doktor, hogy lehet, hogy csont áttét. Ettől jól be is szartunk, mert amire eddig azt mondták, hogy lehet, az nagyjából az is lett.