Szőlőpálinka, szőlőpárlat:

Én már évek óta így készítem a szőlőpálinkát:

A leszedett szőlőfürtöket először 15-20 percre 1%-os borkősav-, vagy citromsav oldatba áztatom, hogy a maradék mészkénlé, vagy bordói lé szermaradványokat leoldjam. (Csak ezeket használom a szőlő permetezésére). Ezután folyóvízzel leöblítem. Kocsányozás után a bogyókat ledarálom. Az utolsó, 10%-nyi szemnél a daráló pofáit annyira összeveszem, hogy a szőlőmagokat is megroppantsa. Az így kiszabaduló szőlőmag olajtól selymesebb lesz a párlat. Nem kell félni, nem lesz "magízű", vagy kesernyés. Ezután pektinbontó, majd 12 óra múlva felszaporított, alkoholtűrő élesztővel beoltom. Mikor lezajlott a zajos erjedés, a feltöltött, lezárt, kotyogós hordókat a pincébe viszem. 12-15 fokon még 2 hónapig utóérlelem. 

Főzéskor simán öntöm be a cefrét az üstbe. nem szűrögetem. A hordó alján maradt magokra annyi vizet öntök, hogy ellepje, majd a következő adag főzése előtt a leöntött áztatóvizet hozzáöntöm a következő adag cefréhez. (A kimosott szőlőmagot napon szárítom, majd télen megy a madáretetőbe.)

A főzés már a bevált gyakorlat szerint. 

Szőlőfajtától, évjárattól függően 7-15 liter 42 fokos pálinka lesz 100 kilogramm szőlőből.

Még 1 aprócska megjegyzés: erősen sznob sógorom alíg várja, hogy kifőjön az első adag. Képes lenne a cső végéről lenyalni a kifolyó utópárlatot is. Pedig ő a "márkákra" esküszik.