A. G. A leples bitang
(átdolgozás)

Leples bitang csalogat
Add nekem a fogadat –
Rossz csontomon szárad a hús,
Ma szexvágy dühe sarkantyúz.

Hat milliárd buggyant elme 
Sírva pöröl, szikkad egyre -
Nyomor tanyák csípős szennye 
Könnyet facsar - száll a pernye.

Bennem vers szól, hülye, kerge –
Biza’ döghúst érdemelne,
Nőhúsért bőg ez a csorba –
Aki bolond, ez a sorsa.

Zaciba adtam ruhámat,
S nevetem bárcás macámat,
Meztelenre festem magam:
Tetovált farok, lomposan –

Tudom, majd elüt egy vonat,
A drogsintér már kopogtat,
Körmöm megnő, ég a hajam,
Ne sírj értem hajléktalan!

Görény hobó, szakadt fia 
Nőkért koslat ide-oda, 
Rideg a város, az út kopár, 
Alszom a töltés oldalán. 

Henyélek nyáron, szalmában, 
Pénzem a mások markában - 
Közel a sírhoz: koldus-sor, 
Ne bánd, ha végleg elalszom.

Rám hull a város alkonya,
Nyomomban falka vadkutya,
Csattog a talp, szalad-siet, 
Fogak, szögek réme követ.

Hideg az éj, vakul a szem, 
Az alkohol láz odaver,
Futok, ha félek, pucér srác,
Hallom a zsandár szirénát. 

Szívem hidege citeráz 
Visít, üvölt, kerget a frász,
Támad a görény pénz világ,
Elmém égeti parazsát. 

Lángol a hajam álmomban, 
Tüzel a karom, karmom van, 
Tűz-királyé a fatörzsem, 
Szél-szárnya lángol fölöttem. 

Délre utazom vonaton,
Deszka bőrönd a vánkosom,
Testem dollárért árulom, 
Angyal száll át az ágyamon.

Zúg a fejem, fáj a karom,
Magány vértben, nem alhatom,
Hát kurválkodom az éjjel -
Csillag zihál a holdfényben. 

Nevem, ha volt, se tudja senki,
Néma az ég, nem tud nevetni,
Buja a nőm de társra akadt,
Vétkezzünk tán a föld alatt? 

Ki tapad rám, ha nő a sötét - 
Hashoz a has, s térdhez a térd -
Ki tekint csuklyás szemembe, 
Vágy marta tökös ölemre? 

Így élek, míg időm lejár,
Hobóként is szabad madár,
Élek magamat nevetve, 
Isten kallódó gyermeke.