A BL szerintem sem az igazi. Az utóbbi években teljesen uniformizálódott minden. Nemcsak az a gond, hogy rendre ugyanazok a klubok játsszák a végküzdelmeket, hanem az, hogy lassan már ezek között sincs különbség.

Mindegyik blockbuster csapatban van pl. két spanyol (az egyik általában védő, a másik támadó középpályás). Aztán van két feka gyerek (az egyik biztosan francia állampolgár). Van két brazil (mindkettő stabil kezdőember, de igazából egyik sem tartozik a legnagyobb sztárok közé). Van legalább egy egyéb dél-amerikai (argentin vagy uruguay-i), aki viszont k*rva nagy sztár, lévén góllövő csatár. Egy belga és egy portugál is jelen van, az előbbi szélső, az utóbbinak nincs kötött posztja. Egy rendkívüli munkabírású délszláv középpályást is találunk és természetesen kell lennie egy németnek is (igen változatos posztokon).

Nagyjából meg is van a kezdőcsapat. Az edző  - aki természetesen egy multicég topmenedzserére emlékeztet - ugyanabból a körből kerül ki és még súlyfelesleg sem lehet rajta. Ha nincs legalább egy százmillió eurót érő sztár a keretben, akkor szart se ér az egész. Mondanom sem kell, ezek a csapatok félgőzzel agyonvernek minden lóti-futi kis csapatot és pénzügyileg sincs gondjuk, mert a hülye sárgák Hongkongban elképesztő mennyiségű klubmezes miki egeret képesek megvenni. Jellemző a világméretű elismertségükre, hogy ha ötvenmillió euróért vesznek egy tartalék középpályást, azt minimum akkora fontoskodás kíséri, mintha Puskás Öcsi reinkarnálódna Felcsúton.

Amit szerintem igazán lehet szeretni, az a válogatott foci. A Bl-ben már aligha látunk olyan élvezetes meccseket, mint amilyen a tavalyi Eb angol-izlandi derbije volt, ahol a szőrös tökű északi törp rendesen megruházta az agyoncicomázott angol herceg úrfit.