.. és Erzsike!

Csupán kifelejtettem a nevét, az a faj amit én csak "pusztai vargányának" becézgetek, mert szerintem annál semmivel sem kevésbé ízletes! Egyszerűen a nyárfa érdestinorúról van szó. Ebbe a fajba, itt a sívó homok közeli nyamvadt ( talajnak nevezett valamiben, beleszorult a természet minden keserve, élni akarása, hosszú napfényes késő tavaszi, főként nyári éjszakákon gyűjtött harmatcsillogása, szerényen mért csapadéka. De benne van a buckaközökben felejtett, s mára meghalt öreg fűzek tanúsága, a természet adta ismétlődő, mégis megunhatatlan alkonyatok, friss hajnalok, csikorgó telek és izzó nyarak; tanúim, társaim, emlékeim.

:-)

üdv, Abu Ramla

Holnap reggel a napfénnyel együtt indulunk; bízom benne, hogy a különböző nyűvek, lárvák még nem tettek nagy kárt a termésben!