Zsonát Creative Commons License 2017.08.23 0 0 43626

Kőszeghy Elemér

 

 

HAZATARTVA

 

buszomnak döcögve kezet adnak ma

fák, kanyarok, jeges út, topogó

ujjam már titkon a kilincset tartja…

ablakra pereg a perc, mint a hó.

 

udvarunkra Göncölszekér vet árnyat,

egyhangú homályból apám nevet,

anyámat sejtem a szél mosolyában…

álmodom: lisztcsákós házunkban bent

 

búzavirágszemű, ősz szavak szólnak,

pattog a tűzhely, s a hosszú vonóval

öcsém huncutkodik, zendül a húr…

 

kutyáim kacagnak – jöttömet érzik,

gesztenyénk megrezdül, kajla bár s vén is,

szobámban vár a csók s a visszaút…

 

 

Száz szomorú szonett [39.]