Környey Zoltán

 

 

JŐJJ VELEM

 

Szép járni tavaszi mezőkön

és puha fűben megpihenni,

patakok útján menni, menni.

 

Kezünket átkulcsolni lágyan,

inni a boldogság borából:

szerelmes csókok mámorából.

 

Szemünket bódultan lezárni,

reánk a hold hűs fényét várni,

a sziveinket megtalálni.

 

Ne járjon felhő sem az égen,

kedvünkre minden csillag égjen,

a szemed kérjen.

 

 

 

Szerelem és halál [53.]