Környey Zoltán
MI LENNE?
Sóhajaim: apró cselédeid
a vágy aranyhintóján visznek feléd,
mi lenne, ha a szívem értenéd?
A lelkem ma kis tenyeredbe száll,
mi lenne ha piros virággá válna,
elejtenéd a nagy csodálkozásba?
Szeretnék lenni: lánc a nyakadon,
vércsepp, mely forrón szívedbe szalad,
keskeny kék sáv sötét szemed alatt,
gyümölcs, amibe éhesen harapsz,
köny, melyet… igen, érettem ejtsz,
emlék, mit soha, soha nem felejtsz,
elmúló felhő házatok felett,
a por, ami száll ablakod előtt
s a szeretőd.
Szerelem és
halál [47.]