portugéza Creative Commons License 2017.08.21 0 1 34257

A montenegrói határ környékéről két szép emlékem van a vonatból. Felülről láttam egy felhőpamacsot alattunk egy kis völgyben, sajnáltam, hogy akkor még nem kotortam elő a fényképezőgépemet. A társaság már fenn volt úgy-ahogy, kora hajnalban is. Tátottuk a szánkat a vonatablakból. A tényleges montenegrói határ környékén (?) a hegyoldalban volt egy kis bódé, mellette idős bácsi (vasutas?)egyenruhában, tányérsapkában szalutált a vonatnak. Zseniális pillanat volt.

 

Szeptember elején a vonat már nem volt teljesen tele. Éjjel szinte fázott az ember, a melegítőruha kevés volt. Ahogy került magasabbra a nap, úgy zakatoltunk egyre délebbre, ez így jól jött ki. Az ember kezdett átmelegedni. A podgoricai síkságra érve kezdtek megjelenni a gránátalmafák, fügebokrok a sín mellett. Shkodrai-tó. Majd utána a finálé: be az alagútba, majd onnan kirobbanva már rögtön a tengerparton voltunk, megcsapott a meleg. Sutomore vasútállomás: kicsit balatoni érzés.

 

Megérkeztünk. Az ember otthon érzi magát. 

 

Egyszer akartam még vonattal utazni, kihasználni az akkor még létező szezonon kívüli kedvezményt. Jött az árvíz Szerbiában...

 

Előzmény: Amaribp (34256)