Egyrészt a jegy elővételben egy ezressel olcsóbb volt, bár gondolom ez sokat nem változtat, és a 90% is erős felülbecslésnek tűnik, félház se nagyon volt, gondolom épp az időjárás riasztott el sokakat. A végéig pedig egy szűk (50-70 főre tippelem a hátul állókkal együtt), de annál lelkesebb keménymag a helyszínen maradt. Ráadásul az utóbbi idők leghangulatosabb koncertjévé tette a koncertet, hogy a tényleg brutális zivatarban egyszer csak rájöttek a szervezők, hogy oda lehetne engedni a közönséget a színpad előtti fedett részhez, így aztán a színpadtól fél méterre állhattunk a koncert második felében. Zorán ezt eleinte eléggé kényelmetlenül vette tudomásul (dörmögött, hogy akár hangosítás nélkül is nyomhatnák, szobakoncert-hangulat van, egyszer még elkeseredett pillantások közepette a technikai személyzetet is adresszálta, hogy nem túl veszélyes-e ez így, de ők könyörtelenül a folytatás mellett törtek lándzsát, csakúgy mint a közönség), de három-négy szám után a közönség lelkesedése (és talán a zenekar, főleg a vokalista lányok remek hangulata, akik láthatóan élvezték a szokatlan szituációt) őt is átlendítette, és onnantól kezdve egy szuper hangulatú bulivá vált az egész (még a kelletlen szakaszban pár számot - a kevésbé jó újat és a duetteket egész biztos - kihagytak, utána viszont már nem nagyon, így a szokásosnál rövidebb, de így is jó másfél órás lett a koncert), ahol a közönség és a zenekar teljesen egymásra hangolódott, Zorán mókázott a Sohase higgyetek tapsának megtanításával, majd a már elkezdett Csak a szerelemnél intette le a zenekart, hogy Kornél tapsát viszont nehogy megpróbáljuk utánozni. Vissszatapsból is csak egy volt, a hosszabb levonulásoktól megkíméltek minket, a legvégén pedig talán tényleg őszintén köszönte meg a maradóknak, hogy megmentették a koncertet.