Szia!

Nem vagy nyámnyila és igazándiból megszokni sem fogod, csak ügyesebben és gyorsabban csinálod, így könnyebb lesz elvégezni.

Én is pocsékul érzem magam, ha vágni kell.

Fürkész megoldása nagyon pöpec, bár az idén még nem csináltam meg, de jövőre szerzek be megfelelő ollót azt hiszem.

Egyszerre csak 1-2-t vágtam (a kakasokat, meg az agresszort), és erre megfelelt egy nagyon éles nagy konyhakés, a vastag vágódeszka is. Odakészítettem egy tejfölös vödröt egy nylonzacskóval kibélelve a tollnak-vérnek. Egyik kezemmel lefogtam a fürjet, a másikkal a nagykéssel levágtam a fejét, utána beleraktam a nyakkal lefelé a zacskóba és kis verdesés után elengedhettem. 

Tényleg nehezebb (lelkileg), mint a tyúk-kakas vágás, de muszáj megtenni.

A Mama azt mondta az elején, hogy mit vacakolok vele, miért nem engedem el őket (a levágandókat) a garádba? Hát egyrészt mert elég sokat dolgoztam velük, legyen a családnak haszna belőle, másrészt amilyen maflák, pár órán belül megfogná őket valami ragadozó.

Szóval legyen erős a te lelked, a többiek érdekében vágtad le őket, azontúl nagyon finomak és reménykedhetsz (ahogy én is), hogy legalább egy évig nem kell megismételned.

Az általad leírt tiszta súly szerintem nagyon jó, nekem az először kényszervágott fürj súlya fölpucolva 18 gramm volt, a többit nem mértem.