Ugye? Mondom én...! ;-) Évről évre szép lassan kitanulja az ember a csíziót.

Mostanában már nekem sincs sok gondom a moníliával. Épp csak annyi, hogy ne felejtsem el... ;-)

Ha egymáshoz hasonlítom, akkor talán a legtöbb a Pándy-szerű valami gyökérnemesen. Nem sok.

(Mostanában a metszéssel variálok, idén kipróbáltam valamit, remélem, beválik.)

Még annyit a kollégának, hogy a Jubileum ráadásul elég savas is, én annyira nem szeretem.

Persze ez ízlés dolga, de valahogy a Meteor jobban bejön. Félreértés ne essék, nincs bajom a savval,

annyira, hogy én magam szoktam mondani, hogy sav nélkül csak egy geil, édes valami lenne

a gyümölcs, mindenképpen kellenek a savak, de azért van egy határ. A Pándyt kifejezetten szeretem.

Nekem az az egyik nagy kedvenc. Ha csak egyetlen fajtát ültethetnék, akkor az lenne.

Jól tartva és jó porzással megfelelő mennyiséget is terem, nem elvárás, hogy leszakadjanak az ágak.

Így ráadásul nem is aprózódik el. Az íze is megfelelően kialakul. Lehetne benne kicsit több cukor,

de az aroma kárpótol. Utánozhatatlan (azon fajták között, amelyeket ismerek - idén van beszerzés

alatt a Feketics, attól sokat remélek). Ha a cukor-sav arányt nézem, akkor a Meteornál van az

optimális, de ott egy kicsit hiányzik az aroma (persze finom, de a Pándy szintjét nem hozza).