A villamosságtanban Thévenin tétele egy hálózatanalízisben használt tétel, ami azt mondja ki, hogy két pólus felől, bármely csak áram- illetve feszültséggenerátorokat és ellenállásokat tartalmazó (tehát lineáris) villamos hálózat helyettesíthető egy valós feszültséggenerátorral (egy ideális feszültséggenerátor és egy vele sorba kapcsolt ellenállás).^[1] A tétel nemcsak ellenállásokra, hanem egyetlen frekvenciát tartalmazó váltakozó áramú rendszerek esetén impedanciákra is alkalmazható. A tételt tulajdonképpen Hermann von Helmholtz német mérnök fedezte fel 1853-ban, de végül is Leon Charles Thévenin francia telegráfmérnök nevéhez kötjük, aki 1883-ban fedezte fel újból.A villamosságtanban Thévenin tétele egy hálózatanalízisben használt tétel, ami azt mondja ki, hogy két pólus felől, bármely csak áram- illetve feszültséggenerátorokat és ellenállásokat tartalmazó (tehát lineáris) villamos hálózat helyettesíthető egy valós feszültséggenerátorral (egy ideális feszültséggenerátor és egy vele sorba kapcsolt ellenállás).^[1] A tétel nemcsak ellenállásokra, hanem egyetlen frekvenciát tartalmazó váltakozó áramú rendszerek esetén impedanciákra is alkalmazható. A tételt tulajdonképpen Hermann von Helmholtz német mérnök fedezte fel 1853-ban, de végül is Leon Charles Thévenin francia telegráfmérnök nevéhez kötjük, aki 1883-ban fedezte fel újból.

 

Egyetlen valós feszültséggenerátorunk van, az pedig nem képes az egyes fogyasztók megkülönböztetésére, nem képes arra, hogy a hozzá fizikailag közelebb lévőket több energiával lássa el, mint a távolabbiakat.

 

 

Ha így direktbe nem is, de egyébként adott szituban ha a szomszéd házban utcában van annyi fogyasztó éppen amit én megtermelek, akkor igen.

 

Ez a feltevés hibás, mert a hálózaton mindig az összes (bekapcsolt) fogyasztó rajta van, az inverter szempontjából az összes ellenállásuk végtelennek tekinthető.

 

Tegyünk gy gondolati kísérletet és helyettesítsük a HMKE inverterét egy aggregátorral, ami szintén a hálózatra dolgozik.

Ha az alapállítás helyes lenne, akkor a hálózat teljes kimaradása esetén az aggregátor generátora képes lenne ellátni a környezetében lévő fogyasztók közül annyit, amennyi a pillanatnyi teljesítménye.

A valóság azonban az, hogy a hálózatra kötött aggregátor a hálózat kimaradásakor túlterhelődik, mert a kimenetén az összes hálózati fogyasztó megjelenik és mindet ki akarja szolgálni.

Ha képes lenne arra, hogy először a közvetlen környezetében lévő fogyasztókat ellássa, majd az esetleges maradék jutna a következőre, akkor a hálózatra kötött aggregátor vígan üzemelhetne akkor is, ha csak egyedül dolgozik.

 

Ez a közvetlen közelben történő felhasználás csalóka dolog, természetesnek és logikusnak tűnik, de alapvetően nincsen ilyen összefüggés a fogyasztó és egy erőmű között.

 

Azaz van egy T ellenállás tagunk egyik oldalról hálózatról táplálva másik oldalról a szomszéd felől napelemről, aminek magasabb a fesze.

A T ellenállás egyetlen feszültséget lát, nem kettőt.

Nincsen neki olyan, hogy az egyik oldalról más értékű feszültség ér oda hozzá, mint a másik oldalról.

A feszültség mindig két pont között értelmes.

Amit írsz, ahhoz 3 pont kell.

Az egyik feszültség pontjai, amire vonatkozik az egyik érték és a másik feszültség referencia pontjai, amik közül az egyik lehet azonos, vagyis amihez viszonyítjuk mind a két feszültséget külön-külön.