Kedves Mindenki!

 

Egyik kedves barátnőm ajánlotta ezt a fórumot, ő anno itt nagyon sok hasznos információt, tanácsot, tippet, bíztatás szerzett, azóta anyuka :)

A férjemmel (39 éves, én 31) tegnap tudtuk meg amitől nagyon féltünk: azoospermia, vagyis 0 sperma volt a mintában. Már 3 hónapja volt egy spermavizsgálat, ugyanezt mutatta, aztán Dr. Kopa javasolt egy 3 hónapos hormonkezelést, ami után nem történt semmi változás. Azt írta az orvos hogy saját genetikai állományú utód nemzését célozva a továbbiakban sebészi/mikrosebészeti spermiumnyerés végzése jöhet szóba, mélyfagyasztásos háttérrel, beavatkozás során kb 50% eséllyel várható sikeresség. Amennyiben sikerül ivarsejtet izolálni, kizárólag ICSI jöhet szóba. És hogy keressünk egy lombik centrumot, illetve készüljünk fel donorra vagy örökbefogadásra mint utolsó esélyek majd. Hát mit ne mondjak lesokkolódtunk... :(

Mi ezt nagyon furcsának találjuk mert olyan 1.5 éve még semmi gond nem volt, aztán egyik napról a másikra nem jött ki semmi csak egy kis folyadék 0 spermával. Mellékhere gyulladása volt páromnak miután abbahagyta a szteroidot (amit más betegség miatt kellett szednie), azt kezelték több hetes antibiotikum kúrákkal. Mi ehhez kötjük a probléma kezdetét, mert ezelőtt minden rendben volt.

 

Történt valakivel hasonló? Nagyon magunk alatt vagyunk :(

 

Több kérdés is felmerült bennünk:

-        Azt hogy egyáltalán termelődik-e sperma (csak nem jut felszínre) csak műtéti beavatkozással (biopszia) lehet megállapítani?

-        Ha pl ondóvezeték elzáródásra gondolunk, azt sem lehet kimutatni semmivel csak műtéttel? Azt tudom hogy az ultrahang elvileg az ilyet nem tudja kimutatni…sajnos

-        Akik hasonló helyzetben voltak/vannak mit javasolnak? Hogy kezdjünk hozzá? Át akarunk térni egészséges életmódra, fogyni is szeretnénk, nem dohányzunk, nem iszunk alkoholt… Van valamilyen ötletetek ami elősegíti a sperma képződést, mennyiséget, termékenységet? Most szelént kezdett el szedni a párom, arról olvastam hogy segít a spermiumok mozgékonyságában (ártani nem árt)

-        Maca vibe-ról, méhpempőről illetve Ferulant kapszuláról olvastam eddig, ezekről mi a véleményetek?

-        Ha lombikra kerülne sor, hallottam hogy az állam 5 alkalmat támogat. Ki melyiket preferálja, az államit (fizetve a hálapénzt) vagy magán klinikát (ahol fél millió egy beültetés, ami nagyon sok, főleg úgy hogy nem is biztos hogy sikerül elsőre :( )

-        A magánklinika jobb? Megéri a fél milliót meg az extra költségeket? Itt gondolok a lelki oldalára, orvosok, nővérek segítőkészsége, nem leszarom a beteget és mint a futószalagon, következő, segítőkészség, mindent alaposan elmagyaráznak…

-        Tudtok ajánlani lombikhoz orvost akivel meg vagytok elégedve?

 

Köszönöm szépen a tippeket, tanácsokat, válaszokat. Én egy pozitív ember vagyok, mindig én vagyok az aki felvidítja a másikat a ‘hülyeségével’. Igyekszem nem elveszteni ezt az énemet és úgy feldolgozni, hogy minden rendben lesz, minden okkal történik. Nem tudom elképzelni hogy ne legyen gyerekünk…Viszont nagyon parázós is vagyok. Most per pillanat azok a gondolatok cikáznak a fejembe, hogy ok ha biopszia, találnak egyáltalán spermát? Ha találnak és beültetik, sikerülni fog? Nem vetélek el? Ha már a finishben leszünk, tuti egészséges lesz a gyerekem?... Jaj tudom h butaság ilyenkor már ennyi mindenen aggódni, lesz elég lelki bajom még, összetörésem, de ezt nem lehet irányítani. Próbálom nyugtatni magamat h minek aggódok ennyire előre, lehet be sem következik, el sem jutunk odáig… Próbálok mindig csak a következő lépésre fókuszálni és nem sokat aggódni.

 

Szóval rámfér minden bíztatás, információ, még nagyon ‘szűzek’ vagyunk ezen a területen.

 

Köszönöm szépen!!!! Kitartás nekünk! :)