Nem tudom, hogy világrekord-e, de nyelvünk ragozó és szóképző sajátossága az európai nyelvek között biztosan dobogós lenne. Pl. vegyük a csepp vagy csöpp szavunk képzett alakjait, amelyek a kifejezéseink olyan finomságait, árnyaltságait teszik lehetővé, amelyek más nyelvekben nem állnak az emberek rendelkezésére, mivel vagy nincs meg a nyelvükben, vagy csak nagyon körülményesen képesek ugyanazt kifejezni - de az valahogy már mégsem lesz ugyanaz -, amit mi egyetlen képzett szóval.

Tehát a csepp, csöpp szavunk képzési lehetőségei a teljesség igénye nélkül: csöpög, csöppen, csöppenés, csöpögés, csöpögő, csöpörgő, csöpörgés,  csöppent, csöppentés, csöpörög, csöpöget, csöpögtet, csöpörget, csöpörögtet, csöpörgél, csöpörgetés, csöpörögtetés, csöpörgélés, csöppenet, csöppke, csöppecske, csöppenetnyi, stb.

Természetesen számtalan szötövünk van, amelyek képzéseivel szinte a végtelenségig árnyalhatjuk, finomíthatjuk a mondanivalónkat...