Szuhanics Albert

Újra boldogok

Csodálom én az alkony fényeit,
hűs, finom árnyakat a bokrokon.
Ha bágyadtan a Nap alábukik,
talán csak szédül ő, úgy gondolom.

Pihenni küld bárkit ki roskatag,
míg éj bocsát reá szép álmokat.
A fáradt természet ellankadó,
mély illata hársnak meglátogat.

A fájó szív nyugalomra lelhet,
halk vigaszt találsz bús könnyező.
Megsimogat lombok bársony árnya,
illatot lehel rád alvó mező.

Mint jó anya véd kicsiny gyermeket,
csillagos palásttal már eltakar.
A déli szél egy dalt dúdol neked,
a legszebb álom is tiéd hamar.

Felébredsz majd s hajnal rózsa ujja
simítja arcodat, új Nap ragyog.
Előtted nyílik ím már új idő
és itt az élők újra boldogok!