Akkor, ahogy ígértem, néhány mondat a banánomról. :)

Sajnos a neten nem igazán találtam használható, gyakorlati útmutatót, tapasztalatot azon kívül, hogy rendkívül magas a keményítőtartalma, ha megérik akkor ez átalakul cukorrá, magas a pektintartalma, ezért akár hónapokig is erjedhet, magas a pH-ja, stb. Ezért kénytelen voltam a saját fejem után menni, természetesen a reggelink útmutatása alapján. 

A mért értékek 100 L cefrére vonatkoznak. A mérőeszközök pontatlansága, valamint az emberi tévesztés lehetősége miatt a tévedés jogát fenntartom. A banán pucolásával nem volt különösebb gond, azon kívül, hogy időigényes feladat. Jó részük már teljesen fekete volt, de mindegyik fekete pöttyös, tehát a boltban v. piacon már nem lehetett volna eladni emberi fogyasztásra. Az előzetes információk alapján úgy gondoltam, hogy ilyen érettségi foknál már jó sok cukor lehet benne. A refraktométerrel 19-es BRIX-et mértem. ( Bár a napokban egy fórumos kollégánál még ennél is jobbról indult a banán ) .  A pépesítés egy kétkezes habarcskeverővel történt néhány perc alatt. A pH mérés eredménye 5.56 lett, ezért majd másfél liter élelmiszeripari foszforsav ment a hordóba. A napfény adagolását mellőztem. Pektinbontóból az átlaghoz képest  ötszörös mennyiséget raktam. A fajélesztőt felfuttattam, beleöntöttem, és raktam hozzá egy kis habzásgátlót is, bár tudom, hogy az erjedésnél ennek nem sok haszna van. ( ez a későbbiekben be is bizonyosodott ). A lecefrézett anyagot logisztikai problémák miatt ott kellett hagynom a sógoromnál, és csak az ötödik nap tudtam érte menni. Elmondása szerint –bár a hordót csak a háromnegyedéig raktuk- az első négy napon nagyon szaladós volt az anyag, és minden nap kifutott. Az ötödik napon amikor megérkeztem, a zajos erjedésnek már vége is volt. Mértem egy egyet a BRIX mérővel és egy kicsit elkeseredtem, mert 12 körüli értéket mutatott. Csak reménykedni tudtam, hogy nem itt áll le, hanem most jön a jó hosszú (utó)erjedés. Hazahoztam az anyagot, és a következő nyolc napban lement a BRIX fok 5-6 körüli értékre úgy, hogy a kotyogó meg sem moccant, viszont amikor naponta egyszer lenyomkodtam a bundát és beleszagoltam a hordóba, akkor egyértelműen érezni lehetett a gáz jelenlétét. A 14. napon megfordult a cefre, ezért le is főztem. ( itt fontos megjegyezni, hogy a cefrefőzés alkalmával is nagyon habzott, pedig négyszeres mennyiségű habzásgátló volt benne. Ha valaki eddig úgy gondolta, hogy a meggy habzik fel legjobban főzés közben akkor azt felejtse el, mert a banán ráfejel, de rendesen ) Szóval a cefrefőzés végén lett  775 fok  alkoholom, amit felraktam tisztázni. A csorgás megindulásakor rézeleje+ep. gyanánt  4dl vettem el, majd 50 körül vágtam, ezután  az up.-ot  még kb. 25%-ig engedtem külön edénybe a vegyesnek. A végeredmény  14L 46% pálinka lett. 50-estől kezdte kóstolgatni a családi kupaktanács, és végül a 46-os mellett döntöttünk. Próbából kihígítottam 45-ig, és opálosodásnak nyoma sem volt. ( ja, most jut eszembe, hogy már raktam is fel képet róla, hogy a cefrefőzéskor jó adag kozmaolajat leszedett a szűrő ) A kazán DES-100, az égő C24 szőnyegégő, a gázfelhasználás literre vetített értéke  60 forint volt. (110ft/m3 gázáron számolva ). A pálinka íze és illata jellegzetes, nekem kicsit furi. :)

A kép 46% alkoholfoknál készült, és jól látszik, hogy itt sincs opálosodás, Sajna nem vagyok egy fényképész fenomén, és azért fényképeztem alulról, mert így tudtam beélesíteni a képet...