Kosztolányi Dezső

 

 

HÚSVÉTI HIMNUSZ

 

Ó, szellőlengető

Igazság!

Szállj, szállj, riaszd a téli álmot,

némítsd el, ami gyenge, álnok,

akassz a fákra lágy ezüst csipkét, tűzszínű bimbót,

lengő fehér csipkét, lángolva nyíló ifjú bimbót,

szirmot, mosolygva ringót,

suhanj elő,

ó, szellőlengető

Igazság!

 

Ó, könnytől éledő

Igazság!

Lebegj be a kunyhókba lágyan,

mint balzsamos, sugáros áram,

fess rózsaszín álmot a barna, ócska nyoszolyára,

az elhagyott, szegény, álmokra váró nyoszolyára,

hol érted sír az árva,

lebegj elő,

ó, könnytől éledő

Igazság!

 

Ó, újra-születő

Igazság!

Eljössz ma is és összejárod

az enyhe, álmodó világot.

Jer s fújd meg az ünnep rivalgó, büszke harsonáit,

fújjad az ünnep szent, aranyos, néma harsonáit,

s minden valóra válik.

Rohanj elő,

ó, újra-születő

Igazság!

 

Ó, harangdörgető

Igazság!

Zúgj át az alvó, lomha földön

s légy úr felette mindörökkön.

A vérkönnyes, síró sebet fesd szépre, aranyosra,

csókold a sok sebet tüzes-fényesre, aranyosra,

tózöld lágyan susogva.

Dörögj elő,

ó, harangdörgető

Igazság!

 

Ó, vérben ébredő

Igazság!

Ne várakozz, ujjongva törj ki

sötétedő sírbörtönödből,

és lángoló piros betűid, hogyha elfakultak,

ha a poros, kopott múlt gyászos árnyai elfakultak,

gyújtsd föl tüzét a múltnak!

Robogj elő,

ó, vérben ébredő

Igazság!

 

Ó, szikladörgető

Igazság!

Ujjongva, lázadozva, zajgva

verj indulót új diadalra,

repeszd a jégpáncélt s a harsogó húsvéti kedvtől,

a tavaszos, zenés itélkező húsvéti kedvtől

a nép is összezendül,

vágtass elő,

ó, szikladörgető

Igazság!

 

 

Összes ver-

sei 2., 1908

[114-115.]