Kosztolányi Dezső

 

 

HAJNALI CSÓK

 

Mikor a gyertyánk üszkösen ég már

s sóhajba halnak az éjjeli szók,

vacogva vonaglik egybe az ajkunk

s fáradt remegéssel újra sohajtunk,

leszáll a csók,

a hajnali csók.

 

Oly édes e jégcsók. Álomba didergő

fázó derü, hajnali kósza titok.

Bús ködbe nyíló jégharmatú rózsa,

fáradt gyönyöröknek lángraszítója

a csók, a csók,

a hajnali csók.

 

 

Összes versei 2.,

1908 [108.]