Kosztolányi Dezső

 

 

ÁLMODTAM ÉN IS

 

Álmodtam én is fényes Ázsiáról,

hol harcra fú a vágtató magyar,

aranymezőkön jártam messze, távol,

hol hőssebet piros virág takar.

 

Álmodtam én is... lelkem andalogva

sok ezredévbe visszaérezett

s most megjelentek kósza, bús dalomba

szent véreim, ti drágák, édesek.

 

Ím, újra visszatér a régi ihlet,

eltűn előlem, ami gyenge, színlett,

s zokogva zengem, hogy magyar vagyok.

 

És újra látlak, daliás nagyok,

s könnyes szemem elött harsogva, búgva

vonul el a múlt győzedelme, búja.

 

 

Összes versei 1., 1907 (?) [97.]