Kosztolányi Dezső

 

 

ÜLLŐI-ÚTI FÁK

 

Az ég legyen tivéletek,

   Üllői-úti fák.

Borítsa lombos fejetek

szagos, virágos fergeteg,

   ezer fehér virág.

Ti adtatok kedvet, tusát,

ti voltatok az ifjúság,

   Üllői-úti fák.

 

Másoknak is így nyíljatok,

   Üllői-úti fák.

Szívják az édes illatot,

a balzsamost, az altatót

   az est óráin át.

Ne lássák a bú ciprusát,

higgyék, örök az ifjúság,

   Üllői-úti fák.

 

Haldoklik a sárgult határ,

   Üllői-úti fák.

Nyugszik a kedvem napja már,

a szél búsan dúdolva jár,

   s megöl minden csirát.

Hova repül az ifjúság?

Feleljetek, bús lombu fák,

   Üllői-úti fák.

 

 

Összes versei 1.,

1906 [113-114.]