Kosztolányi Dezső

 

 

DÉLUTÁN

 

Az asztalon ott vannak még a morzsák,

a jóllakott gyomor butult, nehéz.

A homlokokra ráleng a komorság,

a rózsakedv ásító görcsbe vész.

 

Az udvaron csipog künn a baromfi,

bágyadt közönnyel andalog a nap.

A vén kutyánk is lusta már bolyongni,

elnyúl a langyos kőlépcsők alatt.

 

Az ablakot kinyitják s rajt ezüstlő

magasba lengő, kék sugáru füst jő,

az úton egy-egy ember megy tova.

 

Megszólal álmosan a zongora

s míg pang az élet, itt véresre festve,

kormos köpenybe megjelen az este.

 

 

Összes versei 2., 1905 [43-44.]