Ukrajnai kirándulásunk következő célpontjához kijevi szállodánktól majdnem 300 km-t kellett autóznunk, így az indulást viszonylag koraira terveztük. Az ország déli részén található Pervomajszk kisváros melletti katonai múzeumot látogattuk meg, amely a Szovjetunió legfontosabb haderőnemének tekintett Stratégiai Rakétacsapatoknak állít emléket. A múzeum nem is lehetne hitelesebb helyszínen, mint az egyik egykori interkontinentális rakétabázis területén.

 

A Kijev – Odessza közötti autópálya, elsősorban minősége miatt, szinte végtelenül hosszúnak tűnő szakaszáról letérve az utolsó mintegy 40 km-t egy főúton tettük meg, majd erről egy bekötő földúton közelítettük meg a bázis amúgy jelentéktelennek tűnő főkapuját, amely éles kontrasztban áll azzal, hogy valaha milyen döbbenetes csapásmérő erő rejtőzött a mögötte levő területen.

  

  

A bal oldali fotón a Pervomajszk törzsű 46. rakétahadosztály ezredeinek elhelyezkedése látható. A hadosztályhoz tartozó 9 ezred - ezek a térképen jelölt kisebb halmazok - egy nagyjából fél Dunántúl nagyságú területen volt szétszórva, Egy - egy ilyen ezred kb Budapest méretű területet foglalt el, ezen belül pedig egymástól 5 – 15 km-re telepítették a rakétasilók bázisat, a halmazokban piros-fehér kis körökkel jelölve. Ezek közül az egyik bázison alakították ki el a 309. rakétaezred parancsnokságának harcálláspontját, történetesen ahol jelenleg a múzeum található. A területen belül egy többszörös védelmi vonallal határolt technikai zónán belül volt elhelyezve a rakétasiló és HÁP (jobb oldali képen piros pöttyökkel jelölve), ahová természetesen csak külön engedéllyel lehetett belépni.

 

 

A múzeum több részből áll: a kapu melletti épület szobáiban, helyiségeiben a Stratégiai Rakétacsapatok történetét, szervezeti felépítését bemutató látványos, informatív tárlatokat alakítottak ki. Használati eszközök, berendezések, makettek, csapatzászlók, térképek és nagyon sok egyéb érdekesség látható, valamint részletes a silók, rakéták leszerelésével, megsemmisítésével foglalkozó kiállítás is. A felsoroltak mellett helyet kaptak a kisebb tüzérségi és kézifegyverek, valamint az ukrán haderő jelenlegi harceszközei is. A bal felső fotón az említett épület előtt rakétahajtóművek, tápszivattyú rendszerek sorakoznak, a kép jobb szélén egy R-12 (SS-4) kissé megrövidített és több helyen felvágott szemléltető makettje fekszik. Ez utóbbi típus az 1962-es kubai rakétaválságban játszott jelentős szerepet.

  

 

 

Igényesen kidolgozott maketten mutatják be a rakétasiló (benne egy RT-23UTTH, SS-24-es rakétával), és a 12 szintes ezred-harcálláspont szerkezetét, kialakítását. Erről majd részletesebben is lesz szó a későbbiekben.

 

 

Szabadtéren is rengeteg a nem kevésbé érdekes kiállítási tárgy, közülük is az egyik legszembeötlőbb egy R-36M2 (SS-18, Sátán), a világ legnagyobb interkontinentális ballisztikus rakétája. A hatalmas, 34,3 m hosszú rakéta indítótömege 211 tonna volt, 10 db 550 - 750 kt-ás, önállóan célra irányítható nukleáris robbanófejet volt képes 11-15000 km-re eljuttatni. Ez így önmagában is szinte elképzelhetetlen csapásmérő erő, pedig csak egy darab árva rakéta…

  

  

A bal szélső fotón egy 9M79, SS-21-es, Tocska harcászati rakéta látható, mellette a 9Ja236-os konténerben egy 9N64-es atomtöltetű fejrész gyakorló, műszeres változata. A középső képen egy H-22NA Burja robotrepülőgép, amely a Tu-22, Tu-22M (és a Tu-95 egyes típusai) hadászati bombázók fő fegyverzete volt.

  

  

A múzeum számos egyéb, a szárazföldi csapatoknál alkalmazott haditechnikákat is felvonultat, mint az alábbi fotókon látható, T-62, T-80 harckocsik, légvédelmi ágyúk, gépágyúk, páncélozott gyalogsági harcjárművek, stb:

  

  

Folytatása következik…