Sziasztok! Megjöttem. megosztanám veletek egynapos utamat. Köszönöm Mindenkinek az ötleteket, javaslatokat, Janka gondoltam Rád út közben Többször is. :)

Milánó egy napos maraton

Szóval hosszas kutató munka után mi is bevállaltuk az egy napos milánói kalandot. Gondoltam vagy megjön hozzá a kedvünk, és legközelebb több napra megyünk, vagy kipipáljuk az ez is megvolt kategóriában. Repülő indulása 6 óra, ehhez kissé korai kelés párosult, ami azért számomra egész napra rányomta a bélyegét. Fél 4-kor keltünk saját autóval mentünk a repülő térre. A Reptér saját parkolójában parkoltunk (Holiday plusz 3500.-ft /nap). A repülő időben indult, kicsit aludtunk, hogy pihentebben érkezzünk Milánóba. A milánói reptér egész jól követhető a Terravision buszt igen hamar megtaláltuk. (28 euró 2 fő oda-vissza).  A malpensa stazione centrale állomásnál beazonosítjuk este hová kell visszatérnünk, majd megyünk a metrót megkeresni és jegyet venni. Első programnak a Dómot gondoltam legyen erre a legtöbb időnk, és majd utána eldöntjük, mire jut még időnk. Rend őrei útba igazítanak, megvesszük a kombinált jegyet ami mindenre jó. (16 euró/fő). Beállunk a még rövid sorba a katedra megtekintésére. Itt jegyezném meg itt sokkal intenzívebb az ellenőrzés, mint Rómában. Keményen elküldik még a rövid térd fölötti nadrágot hordó férfiakat is. Sorban vásárolják a kis kék kendőket az emberek. Nekem legjobban az üvegablakok tetszettek, sok időt töltöttem azok megcsodálásában. Mivel Milánó könyvet nem szereztem be a neten letöltött infókkal bővítettük tudásunkat. Belső szemlélődés után irány a lift. Itt újabb ellenőrzés fogad minket (igaz már egyszer átnéztek minket a katedrálisnál), a sor még itt is kicsi. Lifttel fel a magasba, és jön a csoda. Azok a csipkés tornyok, csodás szobrok tömege, isteni látvány. Élvezzük minden pillanatát, hosszasan nézelődünk, megpihenünk egyik oldalt, és szemléljük a magasból Milánó városát. Itt kb. összesen két órát töltöttünk el. A múzeumot kihagytuk, inkább haladtunk tovább, hogy a Sforza kastély kényelmesen beleférjen a napba. Megnézzük előtte Piazza Mercantint majd haladunk a Scala felé a Galleria Viktorio Emanuel II. keresztül. A drága üzletek nem hoznak lázba, inkább a mozaik térköveket, csodálom. Bika kimarad, nem férünk hozzá a sok turista csoporttól. Eljutunk a Scalaig, de mégsem megyünk be haladunk tovább a kastély felé. Út közben lelünk egy kis csemege boltot ahol a tulaj kedvesen invitál minket egy kis szendvics fogyasztására. Jó választás, mint láttunk a környéken dolgozók is itt költik el ebédjüket. Érdekes megfigyelni az olasz élet mindennapjait. pl. ki mit fogyaszt. Férjem kiválaszt egy ízléses kis edényben feltálalt húsos tésztát bolognai lehet, úgy véljük. Én sonkás szendvicset fogyasztok. Tálkákban sorakoznak a különféle színű és állagú tészták, saláták, olíva bogyók halma, mindez nagyok gusztusos. Kellemesen eltöltjük itt az időt, majd haladunk tovább célunk irányában. Megjegyezném (sajnálom, de mindig Rómával hasonlítom össze, hisz az a másik város ahol mint turisták jártunk Olaszországban) itt sokkal kevesebb a kis bolt, olcsó étkezési lehetőség. Közérttel összesen hárommal találkoztunk, ezzel szemben vagy 10 patikát is láttunk. Innivaló beszerzését vegyük komolyan ahol kút van rögtön vegyünk vizet magunkhoz, boltban azonnal vásároljunk, mert nincs sok lehetőség és a nagy melegben ez kellemetlen is lehet. Fagyizóval sem sokkal találkoztam. Ez nem panasz csak, ha más megy, legyen ilyen információja is. Majd elérjük a kastélyt, ami nagyon szép kellemesen bejárjuk a belső udvarait. Michelangelót könnyű megtalálni, jól ki van táblázva. Ezután bevetjük magunkat a parkba egy kis pihenés reményében. Keresünk egy árnyékos helyet, ahol kissé ledőlünk. Nem vagyunk egyedül, ami nem lenne baj, ha nem zaklató árusok piszkálnának minket, vagy kéregetők ólálkodnának körülöttünk. Kis idő után feladjuk, inkább tovahaladunk. Megcsodáljuk, a tavacskában a rengetek teknőcöt és a hatalmasra nőtt halakat. Nem is értjük abban a sekély vízben hogyan tudnak megmaradni. A következő helyszínünk a Santa Maria delle Grazie templom, amit a Béke kapu megtekintése után keresünk meg. Janka köszönöm tényleg szép a kerengője, megnéztük, élveztem. Utolsó vacsora kimaradt, nem volt jegyünk, de nem bántam. Itt találom az első fagyizót jó nagy halommal eszem is belőle, finom nagyon. Innen haladunk tovább a Sant'Ambrogio bazilika irányába. Ami hiányzott számomra, hogy itt nem találtam azokat a szűk kis hangulatos utcácskákat. Egyik helyet a másik után lakótelepi házak között jártuk meg. A Bazilika nagyon szép, hatalmas, szép a kertje is (mosdó is van). Hosszasan hűsölünk odabent. Ezután ránézünk óránkra mi fér még bele. 5 óra van, párom szerint bátran menjünk a Navigli irányába, onnan úgyis már csak a metróra pattanunk, és irány a Malpensa stadion. De jó hogy oda elmentünk. Legjobban ez a rész tetszett számunkra Milánóból, kellemesen sétáltunk a folyóparton egyik hídról a másikra haladva. Enni nem ültünk be idő hiánya miatt, de láttuk a készülődést a finoman feltálalt ételeket. Nagyon hangulatos hely. Ami még nagyon tetszettek azok a régi kis villamosok, ahogy suhannak a városon keresztül. Aztán fotóztam egy-két szép teraszt is, gondozott virágokkal, kis fácskákkal. Bekukkantottunk egy-két nyitott kapun is, nagyon szép kis kerteket láttunk. Navigli után irány a metrómegálló és vissza a stadionhoz. Ennyi fért bele egy napba. A korábbi buszra szálltunk (19.35) biztos, ami biztos alapon. A gép kissé késve indult, és késve is szálltunk le, de kb. fél 2-kor már otthon is voltunk. Összességében nagyon jól éreztük magunkat, kipróbáltuk az utazás ezen formáját is. Fiatalabbak biztosan könnyebben vették volna az akadályokat a korai keléssel, és a hosszú fennmaradással.  Számomra Milánó megmarad egynapos alkalomnak. Egy kis szösszenet: odafelé úton egy család bízza ránk 18 éves kislányát, cserediák program keretében utazik Milánóba egyedül, nagy izgalommal. Hazafelé egy fiatalember csapódik hozzánk már a buszon. Ő dolgozni volt 3 hetet Milánóban az Erasmus program keretében és most utazik haza egyedül első repülős útja. Ide busszal hozták az egész osztály, ő esküvő miatt ment haza hamarabb. Remélem szépen hazaért Miskolcra. Mindkét fiatalt lelkesen gardírozzuk útjaikon, nekünk most ez volt a feladatunk, melyet boldogan vállaltunk.