Sziasztok !

 

Ma hajnalban értünk haza. Zombi vagyok.

Írországról a benyomások: 10 éve nem volt ilyen jó idő -állítólag- alig volt eső, és rendszeresen sütött a nap. Dublinból Wicklowba utaztunk. Kicsit Toszkán vagy Provance táj. Napokig lakókocsinak átépített lovaskocsival fedeztük fel a környéket és a lovas élet természetét, a ló-ember barátság varázsét. Később Dublinban lakóautót bérelve felmentünk a keleti parton az északi partig, elkeveregtünk nyugatra, majd lementünk a Moher sziklákig, és onnan Dublinba. Első sorban természet fotózás volt a cél, 3 gyerekkel pedig fontos volt úgy alakítani az utat, időbeosztást, nézelődést, hogy midenkinek érdekes legyen.

 

Impressziók:

- a filmek és benyomások alapján hosszan kerestem az autentikus Írországot. Dublinban nehezen találtam, a keleti parton is. Észak-Írország lenyűgöző partjai kiemelkednek minden másból, nyugaton a kövekből rakott kerítések, az eltévedéseink kapcsán látott birkanyájak az úton, sziklás és mezős részek viszont hoztak valamit ebből az illúzióból.

- az emberek kedvesek, segítőkészek, voltak extrémnek mondható tapasztalataink is. Nagyon jó hanglatú Írország ebből a szempontból. Nem annyira elhízottak, mint az angolok, bár ha átmész észak írországba, akkor ismét látni a cukorkultúra eredményét. És az angol nyelv ismét kezd érthetetlenné válni :-)

- a természeti látványosságok keresése a terület méretének arányában monotonná válik. Sok a szép kastély, mező, unalmas, vagy izgalmas sziklákkal tagolt part, sok a hideg, de egyébként strandolásra csábító homokos part, van pár kivételes helyszín, de annak ellenére, hogy minden esete neten és szóróanyagon kutattam a további napok látnivalóit, azt kell mondjam, hogy sarkítva ugyan, de hamar kiürül a táj. Ismétlődnek a golfpályák, a jószágok, a part hasonló, a táj is. nem lehet igazán változatos programot kialakítani. Nem unatkoztunk, nem panaszkodom, de éreztem, hogy meg kell küzdeni az érdekes programért. (Persze 3 gyerekkel, városokat kerülve ez mindenhol kihívás.)

- nem volt vészesen drága általában a kaja és a belépők, a szállás brutális lett volna, ezért lett lakóautó, ami így is durva volt, de kifizethető, és nagy élmény. Jobb kormány, teherautó méret, manuális váltó bal kéznél, eléggé megnehezítette az egészet, kaland volt, de kevésbé jó vezetőknek nem ajánlom.

- városok (amennyit voltunk) hangulatosak, van benne némi utólag beszerelt Ír imázs, ami nagyon megfűszerezi az összhatást. Vannak városokban (és a tájban haladva is) izgalmas régies épületek, magánházak, amik nagyon stílusosan lepusztultak vagy romantikusra szépítettek.

- nagyon sok a jószág mindenfelé, lovak bárányok, szarvasmarha, igen hangulatos. Úton-útfélen.

- nem ciki, hogy valami lepattant. Többnyire 10+ éves taxikban ültünk, az épületek és sok használati eszköz is erősen el van öregedve, de jó az úgy. A traktorok ezerrel mennek, biztosan Lamborghini motorral készülnek ide, nem tartják fel a forgalmat, és vannak dolgok, amik pedig nagyon is újak. Az utak nem rosszak, bár sok helyen igen keskenyek. Különösen lakóautóval.

- ami turista csapda, ott gyakran sokan vannak. Hajnalban és naplemente környékén is. Bizonyos helyek ingyen látogathatóak, könnyen megközelíthetőek, máshol fizetős, beterelnek a kötelező guided birka tour-ba, és végigtolnak, amíg a végén kipottyansz, és mehetsz haza. 5 embernek kifejezetten drága is. Na, ezt utáltuk. Ki is hagytunk pár ilyen programot, vagy megkerestük a módját, hogy hogyan lehet ezt emberi módon csinálni (pl.: Giants Causeway, Cliffs of Moher, Newgrange)

- alapvetően ha reggel 10 előtt érsz valahova, még viszonylag kevesen vannak, utána megjönnek a buszok, és hömpölyög a tömeg

- a kerítések amik a személyes védelmedre épülnek a sziklafalak tetején, egy vár környékén egy terület szeparálására vagy egyszerűen csak a turisták irányba vezetésére, leginkább javasoltnak vannak csak kezelve. Mindenki átlép felettük, és simán kikerüli a szabályokat. Volt ahol nem tudtam nézni, ahogyan a kisgyerekek a halálos mélység dacára átmásztak a kerítésen a szülők jóváhagyásával, de más helyeken mi is átmentünk a lezárt (privát) mezőkre, ahonnan sokkal jobb rálátás nyílt egy-egy helyszínre. Senki nem szól, nem erőlködik, nem zaklat, béke van. Szimpatikus.

- autentikus ír zenét ne próbálj meg venni. Nincs, nem lehet kapni ilyesmit. Kivéve a szuvenír boltokban, de itt is leginkább a kocsmazenét árulják vagy modern módon összevágott relax vagy mood, esetleg Flatley féle show zenét. Ír szett táncot táncolókat és hétvégi buliként maguknak zenélő falusiakat nem találtunk, pedig nagyon kerestük (mivel évekig tanultunk ír néptáncot). Végül Galwayben egy kocsmában a sarokban pár embert hallhattunk, de a zajban alig. Mégis jól esett.

- időjárás nálunk extrém volt. Nem fáztunk, nem áztunk, de ha fújt a szél, ha éjjel volt vagy hajnal, akkor sem volt vészesen hideg, és ha esett, akkor sem volt durván hosszú vagy iszonyat felhőszakadás. Hosszúnadrág (vagy rövid), póló és vékony hosszú ujjú pulcsik.

- sok bolt és turista látványosság bezár (!) 5:30-kor, ami nagyon korainak tűnik, tekintve, hogy este 10 körül kezd sötétedni, és a legszebb fotós fények majd 9 körül várhatóak.

- nagyon sokféle szuvenír beszerezhető, talán nem is volt még ország, ahol ennyire sokféle eredeti ötlet, vagy igényes apróság kapható

- kis országnak tűnik, de az utak keskenysége és fjodos partvonal, a hegyes-völgyes táj kapcsán lassan lehet haladni, eszi az időt a haladás

- egészségesen táplálkozóknak kihívás, sok a mű kaja, több, mint itthon, de kicsit jobb a helyzet, mint Angliában.

- nagyon tetszett, hogy várak környékén és sok park nagyon nagy és tökéletesen gondozott mező, rét, füves park van. Parkokban krikett, baseball, és hasonló pályák, halastavak, állatok, virágos kertek

- apropo virágok: mindenfelé sok a vadvirág, ami nagyon különleges előtér a fotóknak, és szép látvány általában, néha pedig illatfelhővel is jár. Szeretni való.

 

Ezek voltak a benyomásaim. Biztosan sok mindent kihagytam. Az is tuti, hogy erősen szubjektív, a saját szempontokat, egy bizonyos fizikai és időbeli részt vett csak alapul.

Köszönök minden korábbi segítséget !