SNP: Súl’ová nyereg-Dénesi nyereg(-Szomolnok) (sedlo Súl’ová-Úhornianské sedlo-Smolník)
Reggel 5 óra magasságában szólt az ébresztő a kassai Hostel Barno 322-es szobáján, keltem és nemsokára indultam is mert 6:08-kor az állomásról induló Iglón, Poprádon és Zsolnán keresztül Pozsonyba közlekedő gyorsvonattal mentem Margitfalváig (Margecany). Az állomás előtt elég szép látványt nyújtott a kicsit felduzzasztott Hernád és környéke.
Leszállva a gyorsról az első vágányon álló csuklós Bz-hez mentem, melyen Nyilasig (Hnilec) utaztam. . Szép helyeken kanyarog a Margitfalva-Vereskő-Besztercebánya vonal, ennek egy szeletét láthattam.
Merényig (Nálepkovo) viszonylag normális közlekedés van, onnantól a Dobsinai jégbarlangig megy fel még pár személyvonat, de onnantól viszont Vereskőig (Cervená skala) napi 2 vonatpár a kínálat, amiből egy odafele, egy pedig visszafele használható túrás szemszögből. Egy órás utazás után szálltam le a valaha nagyobb forgalmat bonyolító 4 vágányos állomáson. Már útközben számolgattam, hogy elég szűkösre sikeredett ismét az időintervallum, ugyanis 17 óra után pár perccel a szomolnoki temetőnél kellett lennem, az utolsó előtti busznál (a ténylegesen utolsó Igló felé került volna és onnan vonatozás Kassáig, és nagyon későn értem volna a szállásra, a másnapi túrára megrövidítve a pihenőidőmet). Szóval a cél és az addig hátralévő idő adva volt. A problémát azt jelentette, hogy addig még 3,4+23+10 km volt hátra amire volt bő 9 órám…3,4 km-t és hozzá 245 méter szintet Nyilastól a Súl’ová nyereg jelentette, 23 km az SNP menet, a Dénesi nyeregtől a falu 3 km (tegnapi út, csak ellenkező irányba, lefele) és onnan pedig a buszmenetrend alapján 7 km (valóságban szerintem kevesebb) volt a táv. Mivel nem vagyok tájfutó ezért hamar eljutott a tudatomig, hogy ez ebben a formában elég érdekes lesz. Sietve elhagytam az állomást és a faluból kivezető, Rozsnyó felé tartó főútra tértem rá. Tempósan haladtam a ködös, taknyos időben, közben már kezdtem emelgetni a hüvelykujjammal felfelé tartott kezemet, mert nem volt más megoldás a helyzetre. Nagyon nagy szerencsémre a falu elhagyása után nem sokkal egy öltönyös úr felvett a kocsijába és felvitt Súl’ová-ig. A kocsival bő 5 perces út nagy segítség volt számomra, mert így negyed 9-kor el tudtam indulni és nem mellesleg nem kifulladva értem fel a nyeregbe, hanem pihenten. Kiszálltam a kocsiból, szépen megköszöntem a segítségét, csináltam pár képet a smerovnik-ról (opís text igazolópont) és a vadászházról és el is indultam, immáron nyugodtabban.
1. egy templom falán lévő magyar nyelvű emléktábla Kassán az állomás közelében
2. Nyilas személyzet nélküli állomás
3. Súl'ová nyereg házai ködben
Eleinte emelkedős ösvényen vezetett az utam, hamar kimelegedtem. Át akartam venni a rövidnadrágomat, de kiderült a szálláson maradt. A köd nem akart eloszlani, a hegyek között egy jó ideig kitartott még. A fokozatosan oszladozó ködben egy-egy ponton részleges kilátás nyílt a környező hegyekre, később szerencsére felszállt a köd. A kiindulási ponttól 5,7 km-re lévő Pod Holou (1210 m) pont smerovnik-jához helyenként erdős, de döntő többségében nyitott és sajnos vihar által pusztított területen vezető utakon jutottam el. A letarolt erdők után hamarosan erdőbe tértem be, ahol még mindig voltak kidőlt fák, de összességében jobb volt az összkép. Sajnos sikerült egy úttévesztést is produkálnom, de viszonylag időben korrigáltam a dolgot. Ismét kiértem az erdőből és sajnos ismét a letarolt néhai erdők fájó látványa vette át a stafétát. Egy félig erdős, félig ritkás erdő-féleségben láttam meg velem szemben egy jó 250-300 méterre egy farkast. Pont volt még időm lefényképezni, majd tovább állt. Nem örültem neki, hogy a következő útkeresésem a farkas előbbi helyének közelében volt, nem szerettem volna megtudni, hogy mit produkál az állat közelebbről. Erre persze nem került sor, így zavartalan folytathattam az utamat tovább. Elkezdett szemerkélni az eső, amely innentől már csak rövidebb szünetekre hagyta abba a csapadék szórását. Szép fenyőerdőbe értem el, felüdülést volt a letarolt domb- és hegyoldalak után. Egy rétnél lévő elágazásban a zöld jelzésen tettem egy kis kitérőt egy forráshoz, majd tovább mentem. Pár lépés után érkeztem meg a Volovec nyereg smerovnik-jához.
4. nagyrészt még a köd az úr
5. nem volt túl érdekfeszítő ez a szakasz így
6.-7. oszladozik a köd, alakul a kilátás
8. hangulatos fenyves, itt sikerült egy úttévesztést produkálnom
9. kilátás északnyugati irányba, sajnos az Alacsony-Tátra már nem látszott
10. az egyik letarolt hegyoldal amiről leereszkedtem
11. éppen napos időben a Volovec nyereg előtt nem sokkal a kilátás kelet felé
12. farkas az úton
13. Volovec nyereg előtti tetszetős fenyves
14. hangulatos forrás a fenyőfák ölelésében
A Volovec hegy és legmagasabb pontja a Skalisko (1293 m), mely magyarul Pozsáló névre hallgat történelmileg is számon tartott magaslat, ugyanis szűk fél évig 1938. novemberétől 1939. márciusáig az első bécsi döntéssel megnagyobbított Magyarország legmagasabb pontja volt, majd helyét átadta egy kárpátaljai kétezres csúcsnak. A Volovec nyeregből kényelmetlen emelkedő vezetett a fennsík-szerű fenyőfák által szegélyezett keréknyomra. Már jó pár száz méterről látható volt a Skalisko jellegzetes sziklatömbje, mely egyre közelebb került. Sajnos idő hiányában a Volovec házhoz a sárga és zöld jelzésen vezető kitérő kimaradt, így a pecsételés nem jött össze, helyette maradt az opís text. Két oldalt már alakult a jó kilátás, mely persze a szikla csúcsán teljesedett ki.
A Skalisko az SNP mellett a Nájvyssie túra érintőpontja is egyben. A kilátás szép volt, de a képet árnyalta a sok szürke felhő, melyek sok jóval nem bíztattak. A nem is olyan távoli Rozsnyón szemmel láthatóan esett is az eső. Pár pillanattal később rákezdett ismét szemerkélni a csúcson is, le is jöttem a szikláról majd a smerovnik-ról lőttem pár képet és hamar el is indultam lefelé a hegyről.
15. közeleg a Skalisko
16. kilátás a szikláról nyugati irányba, a távolban Rozsnyó
Szép fenyvesben haladtam egy darabig, különösebben a csöpörgő eső sem zavart. Sajnos a fenyves nyújtotta idill nem tartott sokáig, ugyanis újabb legyalult területre értem, melyre jókora kidőlt fák kerülgetésével értem el. Öröm volt az ürömben, hogy némi kilátást adott a hely, majd az aktuális magaslatról leereszkedve és a következőre felmenet előtt egy érdekes jelenség játszódott le a szemem előtt: a köd jobbról tejfehér formában kúszott rá az útra és a környezetre. Elég misztikus látvány volt. Újabb kiábrándító gyér erdő és emelkedő következett immáron ködben. Átbukva a hegy túloldalán hamarosan eltűnt a köd, helyét átvette a már intenzívebben szakadó eső. Ilyen körülmények között értem el a Krivé nyerget (opís text pont), majd mentem is rögtön tovább. Az út ismét emelkedett, a szemközti néhai erdős hegyoldalak bambán bámultak vissza a dörgésekkel tűzdelt esős időben. A soron következő letarolt erdejű hegy teteje előtt ismét az útkeresésé volt a főszerep, ugyanis az ösvény elveszett a „rengetegben” és jelzések fák híján nem voltak. A letarolás határán ismét erdő állt, így oda tértem be és a helyes irányt tartva félkörben indultam el az ösvény feltételezett helye felé (ugyanúgy mint ahogyan a kloptányi túrámon is tettem hasonló helyzetben). A taktikám ezúttal is eredményre vezetett, meglett az ösvény és ráadásnak még néhány jelzéssel ellátott sárga plusz csövek is jöttek szembe. Némi csendesebb szakasz után az eső ismét rákezdett, így értem le a Biely skaly (1180 m) ponthoz, innen a sárga jelzésen 3 óra szintidővel volt elérhető Szomolnok. Innentől fogva hol erdőben, hol ritkás erdőben értem el a vizes keréknyomon a tegnap már megismert Dénesi nyerget.
17. szép fenyvesben lefelé a Skalisko-ról
18. ismét egy letarolt hegyes kilátás
19. köd kúszik be nyugat felől
20. ködös erdőben lefelé
21. ismét köd érkezik, ezúttal a Krivé nyeregbe
22. merre tovább?
23. megtalált ösvény
24. az esőben is szemmel láthatólag egyre közelebb kerül az előző napon bejárt Pipitka
25. nyugat felé is az esőfelhők voltak túlsúlyban
26. Dénesi nyereg takony időben
Ezúttal sem töltöttem sok időt itt, szinte rögtön a vizes fűbe gázolva tértem rá a zöld jelzésre. A tegnapi útvonalat jártam be ellenkező irányból, annyi különbséggel, hogy Dénes előtt egy kanyart már nem vágtam le a vizes fű miatt. Útközben sikerült egy vizes rókát is lefotóznom. Az eső lassan elállt és a felszálló párában szép látványt nyújtott a völgyben fekvő falu és környezete. A falu előtt egy erőtlen kísérletet tettem a stoppolásra, nem is lassított egyik autó sem, de ekkor már szerencsére nem volt tétje a dolognak, gyalog is időben voltam. Beérve a faluba az esővédő cuccaimat a buszfordulónál levettem, majd mentem is tovább. Az utcán pár ember sétált, de ők is hamar eltűntek a környező házak valamelyikében. Lakatlan és eladó házak is akadtak a jobb állapotú, lakott társaik között. A falu határában egy tetszetős kis tó volt, ha nem lett volna kiszámolva az időm kicsit több időre lepihentem volna. Innentől Szomolnokig eseménytelenül telt az út, hangulatos volt az aszfaltos út amin haladtam, néhány ház, erdős rész és patakhíd volt a három legjellemzőbb dolog az út során. Szomolnok határában először ritkábban majd szokványos sűrűséggel jelentek meg a házak, a hegyen látott sárga jelzés is a lábaim alá tért. A temetőnél lévő buszmegállóba nagyjából a busz érkezése előtt 10 perccel érkeztem meg, egy kis ücsörgés után be is futott a járat.
27. Dénes falu párás időben
28. szép kis tó a falu határában
29. érkezés Szomolnokra
Már ismerősként üdvözöltük egymást a buszsofőrrel, ugyanis ugyanaz az illető vezette a buszt, aki tegnap vitt Stószfürdőről Kassára. Ezúttal már néhány szót váltottunk is és mutattam neki néhány képet. A rádiót ugyanolyan hangosan hallgatta és jászói gettó is változatlan volt, ezúttal már ezt az elképesztő helyet már meg is örökítettem a busz ablakából. Kassán az állomásépületben jóllaktam pizzával, de a szálláson is sikerült nem sokkal később megfőznöm a magammal vitt babgulyás konzervet. Az eltervezett szakasz sikeres teljesítésének gondolatával elégedetten hajtottam álomra a fejemet.
30. elképesztő állapotok a jászói gettóban
