Július 5-én múlt 125 éve, hogy megszületett Jean Cocteau, francia költő, drámaíró, filmrendező.

 

 

Jean Cocteau

 

 

Az álom elkerül

 

Az álom elkerül, ha alvó arcod éjjel
a nyakamon pihen;
mert leskel a halál s talán ilyenkor ér el
s elaltat hirtelen.

 

Én meghalok s te élsz; e gond, ez ver fel engem!
Van szörnyűbb félelem?
Egy nap nem hallom majd a szívedet s nem lebben
lélekzeted velem.

 

E félénk nagy madár,ki most az álomé lett,
majd fészkéből kikel?
A fészkéből, ahol testünk két fejjel ébred
s négy lábbal nyúlik el?

 

Örökké tarthat-é ily boldogság, vagy egyszer,
egy reggel megszakad?
Az utam építő védangyal nékem ezzel
könnyíti sorsomat.

 

Könnyű e szinte már testemből nőtt nehéz fej
s mindig is könnyű volt,
megbúvik mellemen, vak, néma s nem riad fel,
pedig kakas rikolt.

 

Most más világban él e fej, hol más a törvény
és más az értelem,
fogódzik álmai sötét vizébe dőlvén,
távol s mégis velem.

 

Ó! Csak hallhatnám én szuszogni minden éjen,
míg szád is álmodik,
a finom fujtatót melled kis műhelyében,
egész halálomig.

 

 

Jean Cocteau