"az egyik a Nagy-Kevélyről lefelé vezető út, a Kevély-nyeregig"
Egyszerű: sokkal fárasztóbb lassan menni, energiát kell tenni a fékezésbe. Nekem legalábbis.

Gete lefelé: sokkal magabiztosabban, ügyesebben megyek le az átlagnál. Ha egyáltalán nem próbálok előzni, csak állok a sorban, mint egy okmányirodában, az legalább tíz perc kiesés. Plusz mint az előbb, fáraszt a lassúság, energiám megy el rá, és türelmetlen is vagyok, amit egyébként nyilván másokra is átsugároznék. Ha kicentizem a pihenőimet, ha nem állok meg valahol, hogy ne veszítsek időt, miért kéne 10 hasznos percet eldobni a semmibe és lefárasztani magam csak azért, hogy cammoghassak a sorban? bizony előzni szoktam, ahol lehet, és meg szoktam kérni azokat, akik szemmel láthatóan úgyis lassabban akarnak menni nálam, hogy engedjenek el, és még soha senki nem löktem fel és nem veszélyeztettem. Ahol nem tudok előzni veszélyeztetés nélkül, ott nyilván kivárom a következő lehetőséget.

Ezen a két helyen mindig nagyon gyorsan szoktam lemenni, pedig még csak egyszer indultam futva. Úgy lehet, hogy mások a szempontjaink. a Rákóczi úton is ugyanúgy megelőzöm a csatárláncban cammogókat. Ha ők lassan akarnak menni, attól nekem miért kéne? Bizonyára nekik sem az hozza meg az elégedettségüket, ha engem is feltartanak és belassítanak.

Régi szép idők, amikor még Csillaghegyen is a Mátyás király útról indultunk...

A Mátrabércen tényleg sokkal súlyosabb a helyzet, bár azért nem folyamatosan a Kékesig, Volt olyan, ahol hosszan kellett mennem eléhezve, mert nem volt annyi hely, hogy félreálljak elővenni a kaját...