Smith W. Creative Commons License 2017.07.08 0 0 56902

Az elmúlt pár hét néhány témájáról egy-két gondolat.

 

Motiváció a Kinizsi után:

Nekem valahogy magától értetődő a sport, valahogy úgy része az életnek mint az evés, alvás, vagy ahogy egy könyvet olvas az ember lefekvés előtt. Hogy éppen mit csinálok nagyobb intenzitással, az sok mindentől függ, e tekintetben a Kinizsi azt jelentette sokáig, hogy tavasszal teljesítménytúrázok, készülés gyanánt. Idén inkább túráztam, kevés teljesítménytúrán voltam. Pár dolog szezonális: síelés (ez talán érthető okból), úszás (ez főleg a Balaton-átúszás miatt). A futás és az edzőterem viszont egész évben "terítéken van".

 

Elengedés-nem elengedés:

Általában nem szokott probléma lenni, a futók ügyesen megoldják, még a leglehetetlenebbnek tűnő helyeken is. A Kinizsin én két helyen nem értem a rohanást, az egyik a Nagy-Kevélyről lefelé vezető út, a Kevély-nyeregig. Itt még sokan vagyunk együtt, de szerencsére azért van elég hely a legtöbb részen. Itt direkt lassan megyek, mert kiszámoltam már párszor, hogy a sietéssel kb. 3 percet nyerek, ami nekem nem éri meg, mert elég veszélyes a terep. De tiszteletben tartom, hogy valaki siet, ezért is szoktam azt csinálni, hogy a "nagyobb íveket" választom, hogy akinek sürgős, menjen. Pont a nyereg előtt van egy egyemberes rész, kb. 30 másodperc alatt végig lehet menni rajta. Itt volt olyan, hogy valaki elégedetlenkedett, de akkor és ott nem voltam rendes.

A másik hely a Getéről lefelé. Ezt szerintem nem kell magyarázni. Itt sem értem a rohanást, egy hiba nagyon komoly sérülést okozhat annak, aki elöl van. És ahogy tippelem, a siető nem fog valószínűleg megállni segíteni, az esetleges felelősség vállalásáról nem is beszélve.

Az elengedés a Mátrabércen tud nagyon problémás lenni, ahogy tapasztaltam. Főleg a Kékestetőig tartó részen.

 

A másik zavarása:

A kopogó bot elég idegesítő valóban (főleg éjjel, hajnalban, amikor fáradtabb vagy), de igyekszem toleráns lenni. Szólni nem szoktam, legfeljebb csúnyán nézek, de alapvetően megértem, mert tudom, hogy a botozás ritmust is ad a gyaloglásnak.

Ami jobban zavar, az a mögöttem haladó kézben tartott lámpája, amelyet lóbál az illető, előttem meg olyan a lámpafény, mint egy keresőreflektor csóvája. :)

 

Szemetelés:

Ahogy láttam, nem volt sok szemét, bár főleg a mezőny első felében haladtam. Szerintem nagy része olyan, hogy kiesik a csokipapír a táskából meg hasonló. Nekem is kiesett egy flakonom a löszfalnál, nagyon rossz helyen, de visszaléptem érte.

Persze tudom, hogy sok erdőbe nem való ember is van a túrán, pl. olyan, aki már a HÉV-en kidob valamit az ablakon...

 

 

Ezek nem merültek fel, de azért pár szót mondanék róla.

 

Zenehallgatás nyilvánosan:

Ezt megdöbbenve tapasztaltam, nem is értem. Az, hogy nekem nem tetszik, amit hallgat, az egy dolog. De tényleg nem merül fel benne, hogy ezt nem kellene? Idén két ilyenbe is belefutottam.

 

A legmagányosabb szakasz:

Dorogon a Mátyás király utcában. Egy lélek sem volt rajtam kívül. Nem feltétlenül ezért, de nekem nagyon tetszik az az utca. :)