Ha arra gondolsz, hogy nem preferálom a kistérsegi terroir erőltetését a nemzetközi mércékkel szemben, hát arról úgysem foglak tudni meggyőzni.

A mai világban a bor is egy evolúciót járt végig. Az innen-onnan előkotort szőlőfajták (Járdovány és társai) még ez előtt vannak. Amíg egy Chardonnay-t, Pinot-t, Sangiovese-t évszázadok óta faragnak, addig nálunk az ismert (és a felelősség alóli kibúvásnak használt) történelmi okok miatt nem alakult ki igazi tradíció. (Tudom, Te pont az ellenkezőjét vallod.) Gyakorlatilag mindegyik nemzetközi fajtára jobb megoldások vannak, mint amit nálunk produkálnak a termelők. Ezek jelentik az utat és hát... az ízlést is. Nálunk a termelők próbálkoznak csak, nincs stabil arca egyetlen területnek sem, mondom, talán Tokajt és Somlót leszámítva, amik viszont túl erős savakat és ásványiságot mutatnak a nemzetközi fajtáknak. Kicsit amolyan "itt a piros, hol a piros" jellege van a magyar bortermelésnek. Természetesen vannak üdítő kivételek...

Egyes helyi "terroir"-ok esetenként riasztó jelenségeket produkálnak, pl. a dél-amerikai pakura v. vasúti talpfa íz alapból másodosztályúvá teszi a legtöbb chilei, argentin vörösbort. Ezeket az emberek érzik a borban és nem szeretik.