Az a gyanúm, hogy az emberek többségében nem úgy vannak bekötve, hogy amikor belépnek a boltba, az jár a fejükben, hogy "én ma este feltétlen tokaji hárslevelűt akarok inni". Még az se feltétlen, hogy "én ma magyar hárslevelűt akarok inni". Simán előfordulhat, hogy egyszerűen valami jó fehéret akarnak inni, lehetőleg nem a saját lehetőségeiktől és értékrendjüktől elrugaszkodott áron. Így aztán virtuálisan simán versenytárs lehet a választásnál adott esetben a Balassa Betsek Hárs, a D. Wachau G. V. Smaragd és a SAP Juhfark. (A Balassát direkt azért választottam, hogy a szeretetedet kivívjam.)

Tehát én nem terroirt és nem is szerkezetet iszom, amikor költeni vagyok hajlandó az élményre, hanem egyszerűen valami élvezetesre vágyom. Nyilván nem 2000-ért, de ha valaki kiemelkedően jó ár/érték arányban adja a jót és emberileg sem taszít, az megvesz magának, ilyen egyszerű. Változatosságra is vágyom, tehát ha egyik nap burgenlandi pinót ittam, ha megtehetem, nem fogok másnap is burgenlandi pinót inni.

Valószínűleg van még hozzám hasonló fogyasztó, tehát az olyan borász, akinek a terroir nagyon erősen mocorog az agyában, mint mindenek feletti szempont a magasabb kategóriában, nem biztos, hogy jó felé tájékozódik.