Már szerkesztem, tehát hamarosan jön a beszámoló.

A linket köszönöm!

 

Nekem ez volt az első Kinizsi 100 túrám. (Biztosan nem az utolsó.) Így csak a korábbi teljesítménytúráimhoz tudom hasonlítani. Azokhoz képest és az elvárásaimhoz képest is nagy élmény volt. 

 

4 éves korom óta túrázom, és tavaly voltam 50. Sok túrát szerveztem, családnak, osztálytársaknak, kollégáknak, de csak tavaly fogalmazódott meg bennem a vágy a Kinizsi 100 után. Korábban vitorlázó repültem és velük telente sokat jártuk a hegyeket. Az egyik lány mindig azt mondta, hogy könnyű a Jóri Tominak ( 2 méter magas, nagy léptű srác, aki mindig elől járt), mert ő még a Kinizsi 100 túrát is megcsinálta. Egyszer csak beugrott, hogy miért csak neki legyen könnyű?

Így kezdődött tavaly nyáron. 

Az Országos Kéket edzés miatt választottam. Legyen változatos a felkészülés. 

 

Sokat olvastam, videókat néztem a százasról. Egyre hosszabb túrákat csináltunk, a sógorommal, aki szintén elindult. 

 

Nekem nagyon pozitív az élmény. Több emberrel megismerkedtem. Mindenki segített. Beszélgettünk. A szervezéssel sem volt bajom. Vittem mindent ami kellett, így minden amit kaptam csak plusz volt. 

 

Én a lassabbak közé tartozom. A folyamatos haladást tűztem ki célként. A futók engem is előzgettek. Amikor tudtam hamar félreálltam. Talán picit zavart, de hamar túl lettem rajta magam, hogy volt akit minden ellenőrző pont után el kellett engednem. Én mentem, ő pihent, majd félreálltam, ő elfutott, és kezdtük elölről. Azonban a tempója, taktikája mindenkinek más. Ezt pedig elfogadom.

 

Hamarosan teljes beszámolóval jelentkezem.